Sokszor hisszük azt, hogy böjtölünk, holott nem is.
Elsőáldozásra készülve azt tanultam hittanórán, hogy járjunk rendszeresen gyónni, de legalább évente egyszer, Nagyböjtben tegyük le a bűneinket Isten elé, kérve az Ő szolgája által a bűnbocsánat szentségét. Hát én most megtettem.
Szeretem, amikor nem ugyanazokat a néha már ronggyá hallgatott dicsőítő dalokat hallgatom, hanem random találok egy újat. Így történt ez ma is, és munka közben kifejezetten megnyugtatott ez a zene.
Valamiben szerintem mindenki egyetért: egy ember sem tökéletes. Legyen az fehér vagy színes bőrű, fiatal vagy öreg, nő vagy férfi, sérült vagy átlagos. Mindenkinek vannak hibái, csak egyeseknél ez könnyebben észrevehető. De nem is baj ez, hiszen ha mind ugyanolyanok lennénk, egyrészt nagyon unalmas lenne az élet, másrészt a saját személyiségünkben is kevesebb esélyünk lenne fejlődni.
Hónapok óta tartó előkészületek után leplezzük le előttetek a 777 csapatának újabb ötletét: Papkaland néven új sorozatot indítunk Youtube-csatornánkon! Bese Gergő atya ezúttal sofőrként és beszélgetőtársként csillogtatja meg talentumát!
Keresztény családban nevelkedvén valahogy sosem kérdőjeleztem meg a nagyböjti tevékenységek mibenlétét, de évről évre, ahogy próbálom a Húsvét misztériumát egyre jobban megérteni és megélni, akaratlanul is feljön a kérdés, hogy haladok-e egyről a kettőre, mit csinálok tulajdonképpen és ez miért is olyan jó nekem?
Nemrég egy pap emlékeztetett: nemcsak egy óra hanem a teljes vasárnap az Istené! Mióta jelent a vasárnap egy Istennek szentelt órát és nem egy egész napot?
Néha ezt az imát a legnehezebb elmondani, Juhász Gyula összeszedte a szavakat helyettünk.