Egy minden szempontból tipikusnak mondható reggeli rádióműsorban tették fel a kérdést néhány napja a hallgatóknak, mit üzennének a tizennyolc éves önmaguknak, ha egy mondatot eljuttathatnának a múltba. Amíg meg nem érkeztek a válaszok, csak fél füllel hallgattam az adást. Aztán elszomorodtam…
Lackfi János, József Attila- és Prima Primissima-díjas költő, író és műfordító volt a 777 OFFLINE évadnyitó alkalmának vendége, ahol tanúságtétele mellett beszélt saját hitéről, házasságról és istenkapcsolatáról is. Leghíresebb kortárs magyar költőként tisztában van azzal, hogy az „instant kor nem kedvez a hosszú műfajnak”, de műveiben igyekszik értékeket közvetíteni.
Az Istenbe vetett hitéről, bizalmáról már többször tanúságot tevő futónő, Makai Viktória ismét hálát adott, tanúságtétele népszerű a közösségi médiában.
A kilencvenes évek egyik legnagyobb vállalkozója volt, olyan márkák kötődtek a nevéhez, mint a Plusssz pezsgőtabletta, vagy a Centrál Kávéház. Azóta azonban – mint mondja – alapjaiban megváltoztak a prioritásai és azt tanulja lelkesen, hogyan kell jó apának lenni. Megtanulta, mit jelent Istenre hagyatkozni és nem a gazdasági döntések rabságában élni.
„Ahol az imák az égig érnek” mottóval osztotta meg zseniális felvételét a közösségi médiában a Baranovszky Photo. A felvétel egy középkori ciszterci apátságban készült.
A szocializmus korában számtalan keresztény egyházi vezető állt ki bátran a szabadság mellett, Lengyelországtól egészen Magyarországig. Keglevich István atyát kétszer is börtönre ítélték, de megtörni nem tudták, csak ellehetetleníteni: de a kommunista diktatúrát így is túlélte!
Általában hajlamosak vagyunk rá, hogy azt gondoljuk: a hazánkat csak nagy, heroikus tettekkel, történelmi pillanatokban lehet igazán hathatósan szolgálni, s hogy vannak, akik gyakorlatilag erre születnek. Hogy mi a hétköznapjainkban nem sokat tehetünk. Szerintem nem így van: a legapróbb, tudatos tettek is hozzájárulhatnak, hogy Magyarország egyre jobb hely legyen, hogy jobb legyen itt élni és hogy a hazánk felemelkedhessen.
Minden évben van egy alkalom, mikor szervezetten lehet önkénteskedni a 72 óra kompromisszum nélkül keretein belül, amelyen fiatalok százai apró jó cselekedetekkel óriási megmozgató erőre képesek és az eredménye mindig látványos változás. Ha ezt a szürke hétköznapokban egyedül tesszük, az lehet, elvész a nagy zűrzavarban, így viszont garantált, hogy jó hangulatban, közös erővel, nagy dolgokat vihetünk véghez.