A világ üldözött keresztényeire való megemelékezés jegyében vörös színnel világítottak ki több budapesti épületet ma este.
Az elmúlt hetekben élénk párbeszéd – néha durva vita – alakult ki az abortusz kapcsán. Bese Gergő római katolikus pap és Bedekovics Péter református lelkész a 777 új podcast rovatában, a Kettőskeresztben beszélgetett a kérdésről. Mindketten támogatják, hogy az abortusz szabályozásán szigorítsanak a törvényalkotók, valamint azt is kifejtették, hogy az elvetésre jelentkező nők nagy többsége nincs is tisztában a tettével. A Kettőskereszt első adásának legérdekesebb megszólalásait szemlézzük nektek.
Az egész világot megrengette Diego Maradona halála: az argentin korábbi világklasszis labdarúgó 60 éves korában hunyt el hazájának egyik kórházában. A hírre honfitársa, Ferenc pápa is reagált.
Teljesen logikus és érthető módon sokakat érdekel, hogy a 777 csapata – kik közül a legtöbben önkéntesen végzik ezt a szolgálatot – miből gazdálkodik lassan már öt éve, honnan tartja fenn az oldalt. Ezért is írjuk meg ezt a cikket, mert azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik téves információkat próbálnak terjeszteni – sajnos nem egyszer rossz szándékból, amit nem tudunk hova tenni.
Mióta a lengyelországi abortusz-ügy napfényre került, motoszkál bennem a gondolat, hogy elkezdjek foglalkozni írásban is egy igen fontos dilemmával: nevezetesen azzal, hogy lehet-e valaki egyszerre hithű, elkötelezett keresztény és abortuszpárti – vagy, ahogy ma mondani illik: választáspárti. Olyan kérdés ez, mellyel a saját írásaim, s egyéb cikkek alatt is találkoztam, ahol keresztények csaptak össze sokszor keresztényekkel ebben a kérdésben, majd nemegyszer szó szót követett, sértődés lett a vitából – de megnyugtató választ nem sikerült a kérdésre találni.
Másfél évvel a pusztító tűz után eltávolították a restaurátorok a párizsi Notre-Dame-székesegyház veszélyes állványait a leomlott huszártorony környékéről, így elhárult az omlásveszély. Ez pedig kulcsfontosságú volt az újjáépítés szempontjából.
„Semmi sem hozza kis úgy a legrosszabb oldalunkat, mint egy jó kis várakozás” – olvastam nemrég az idézetet Joyce Meyer keresztény író és tanítótól. Elgondolkodtatott: a várakozás tényleg a jellemünk próbája. Felfedi, hogy Istenben bízunk vagy valójában még mindig önmagunkban. Hogy merünk-e csendben várni vagy pótcselekvésekbe kapaszkodunk.
Ha azt mondom, Papp Jácintának, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Cintinek kalandos az életútja, akkor még finoman fejeztem ki magam. Itt van egy lány, aki miután tinédzserkorában megtért, több évig missziózott Indiában, ma pedig egy nemzetközi gyülekezet pásztora itthon, tajvani vezetők megbízásából. Cinti tűzzel, szenvedélyesen, és valóban őszintén, a kétségeit, megtorpanásait, megtöretéseit is felvállalva beszélt nekünk a hitéről és arról, milyen is a gyakorlatban a misszió.