A Forrásponton Ákos tett egy nagy visszhangot kiváltó kijelentést, mely szerint a kereszténység nem árt senkinek. Mondanom sem kell, hogy a visszhang nem a pozitív oldalon lett igazán hangos.

A Forrásponton Ákos tett egy nagy visszhangot kiváltó kijelentést, mely szerint a kereszténység nem árt senkinek. Mondanom sem kell, hogy a visszhang nem a pozitív oldalon lett igazán hangos.

Egy olyan társadalomban, ahol Krisztus tanítása már nem hat az újdonság erejével, azonban a „térítés” összefonódott az erőszakos, vallási fanatizmussal vagy akár az inkvizícióval, hogyan hirdethetjük a hitünket anélkül, hogy támadónak, szűk látókörűnek vagy bigottnak tűnnénk?

Ma már hívőnek lenni, sőt személyes kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal, néha úgy érzem, ritkaságnak számít. Na nem a keresztény buborékunkról beszélek – de elég, ha csak kicsit kinézünk az egyház világán túlra. Gondoltam, megfogalmazom, én miért hiszek.

Nyilvánvaló, hogy a Szentírásból sok tanulságos történetet ismerhetünk meg, amelyekből építkezni tudunk életünk során, elsajátíthatjuk őket a mindennapokban. Választ ad a legtöbb olyan kérdésre, amely foglalkoztat bennünket.

Bese Gergő atya szokásos vasárnap esti írásának témája nem is lehetne más, mint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, és annak zárómiséje.

Pénteken este a Papp László Budapest Sportarénában rendezték az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ifjúsági estjét, a Forráspontot, előtte pedig Ákos koncertnek adott otthont az aréna. A dalszerző megható tanúságtétellel köszöntötte a résztvevőket, amelyet most szemlézünk.

Mind hallottuk már, hogy a különböző felekezeteknek megvan a saját köszöntésük: dicsértessék; áldás békesség; erős vár…stb. De miért alakultak ki ezek a különféle köszönések? Honnan eredeztethetjük őket és egyáltalán miért van rájuk szükség? Cikkünkben ezeknek a kérdéseknek jártunk utána!

Olimpiai ezüstérmes és világbajnok – pedig még csak 24 éves. Siklósi Gergő a magyar vívósport egyik legnagyobb tehetsége, aki az elmúlt években bizonyította, hogy nem retten meg a rá nehezedő nyomástól sem. Közel sem átlagos elitsportoló: az olimpia előtt egy kórházban oxigénpalackokat pakolt, a Sportszázadban őrmesterként szolgál, miközben azt vallja, hogy a vívásnál sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben – például az emberi kapcsolatok. Beszélgetés az ötkarikás játékok egyik legszimpatikusabb szereplőjével sikerről, a megható anyák napjáról, az elmagányosodott fiatalokról és hazaszeretetről.
