Gyakran akkor kiáltunk Istenhez, kérve, hogy szóljon hozzánk, amikor aggódunk, szorongunk vagy túlterheltek vagyunk. Ő mindig vár ránk, hogy szólhasson hozzánk, de ehhez nekünk is figyelnünk kell. Íme 10 módja annak, hogy rendszeresen meghalljuk és felismerjük Isten hangját. Az Ez az a nap Magazin cikkét szemlézzük.
„Europe prays together” címmel felekezetközi imalánc és böjt indul a békéért, március 10 és 17 között mindennap 17 órától.
A 2019 augusztusában szétválasztott, fejüknél összenőve született bangladesi ikerpár egyik tagján, Rabeyán sürgős műtétet kellett elvégezni, hogy a 2020 októberében történt koponyarekonstrukciót követően felmerült idegsebészeti és plasztikai sebészeti problémáit egy újabb műtéttel megoldják az orvosok – szól az alapítvány közleménye.
A dicsőítés arra is jó, hogy emlékeztessük magunkat, kicsoda Isten az életünkben. A Casting Crowns együttes Healer című száma nemcsak a fizikai, hanem a lelki sebekről is szól – meghívva Jézust, hogy Ő legyen a mi gyógyítónk.
„Ma leteszek valamit, ami már régóta töri a lelkem és az életem. Ma kevesebbet akarok foglalkozni magammal, hogy többet foglalkozhassam Vele. Ma felfelé tekintek, hogy belülről tisztuljak.” A TeSó blog írását szemlézzük, amellyel valószínűleg mind tudunk azonosulni.
A számolatlan szükség láttán az ember könnyen összezavaradik, elbizonytalanodik: mit kellene tennem, mi az én felelősségem, hol van a helyem, nekem kell megtennem ezt vagy azt? Révész Szilvi író bátorító és nagyon aktuális gondolatait szemlézzük.
Szalai András valláskutató, apologéta, a Pünkösdi Teológiai Főiskola adjunktusa volt vendégünk a Szerintünk podcast legújabb adásában. Andrással a keleti spiritualitásról, jógáról, karmáról és lélekvándorlásról, valamint arról is beszélgettünk, hogyan szólította meg annak idején Isten, amikor zen-buddhista szerzetesnek készült.
„Omphalocele. Soha nem hallottam azelőtt ezt a szót. Nyolc éve tudom, mit jelent, és legalább három éve érzem, hogy ezt meg is kell írnom. A megfelelő pillanatra vártam, és arra, hogy ne fájjon. Közben rájöttem, a megfelelő pillanat a minél előbb, a fájdalom pedig nem múlik el soha. És ez így van jól. Bár rólunk szól, ezt az írást nem nyilvános gyónásnak szánom. Segíteni szeretnénk vele.” Szendéné Kiss Nóra írását szemlézzük.