Adventi foglalkoztató, a lelkigyakorlat regénye, evangéliumos kalendárium, auti napló és egész évre szóló olvasnivaló – a Jezsuita Kiadó mindenkinek tartogat meglepetést! (x)
„Minden tele volt katonákkal, és ha beértünk egy településre, felírták a nevünket, hogyha bombatámadás érné a helyet, akkor tudják, hogy kik haltak meg” – mesélte a 777-nek ukrajnai missziós útjukról Bereznai Veronika, aki néhány magyar fiatallal és egy amerikai evangélistával kiment Ukrajnába, közel a fronthoz, evangelizálni és imádkozni. A veszélyek ellenére szívesen mennének még, mert érződött, mennyire sokat jelent az ott élőknek, hogy Isten ilyen módon közel jött hozzájuk és megmutatta a szeretetét.
Antoine de Saint-Exupéry tudta, hogy életünkben a tökéletességre kis lépésekben juthatunk el. Bár a 20. század elején élt, mégis megtapasztalta, hogy a napok sokféleségében és forgatagában könnyen elveszíthetjük a fókuszt. Fohász címet viselő imájában többek között azért imádkozik, hogy tudjon különbséget tenni lényeges és kevésbé lényeges dolgok között, hogy jól ossza be idejét, hogy a sikertelenségben és nehézségben felismerje a növekedés lehetőségét, hogy tudjon türelmesen várakozni – egyszóval csupa olyan dolgot kér, amire mindannyiunknak szüksége van.
„Isten döntött és én igent mondtam rá” — vallja Dr. Keszi Krisztina orvos-misszionárius, amikor megkérdezik, miért vállalta ezt a nehéz szolgálatot. Vallásos családban nőt fel, ami felnőtt korára egy kiteljesedett, teljes odaadást ért el nála. Zambiában először orvosként, később főleg misszionáriusként dolgozott. Elhívásáról, a misszióban megélt tapasztalatairól és Krisztusnak átadott életéről tett bizonyságot a Lét-Ige című műsorban.
Isten nem mondja, hogy a hittel el lehetne kerülni a nehézségeket, hogy ezzel ki lehetne váltani a küzdelmeket, a mindennapok harcait, és a veszteségeket. Nem, ezeket nem kerülhetjük el, de a hitbe kapaszkodva mindig, minden élethelyzetben és minden körülmény között van és lesz értelme a munkánknak. A TeSó blog bátorító írását szemlézzük.
Korábban már megmutattunk egyet a ,,Mesék élni tanítanak” elnevezésű meseíró pályázat meséi közül. Most érkezik egy újabb gyöngyszem Habó Márta tollából.
Hogy ismerhető fel Isten hangja ebben a rengeteg ingertől hangos világban? Egyáltalán mit jelent kommunikálni Vele, csak szavakkal lehet vagy máshogy is? Hogyan tudunk dönteni úgy, hogy van egy általános félelem az elköteleződéstől? Ehhez hasonló izgalmas kérdésekre keresték a választ a Montserrat legújabb adásában Nagy Bálint jezsuita atya és Janka György jezsuita öregdiák.
Senkinek nem kell bemutatni, milyen, amikor nincs kedvünk/erőnk Istennel időt tölteni, holott belül mélyen tudjuk, hogy szükségünk lenne rá. Milyen utak vannak arra, hogy más módon kapcsolódjunk Istenhez? Hogyan tudunk erőt venni magunkon és a fontossági sorrend élére tenni az imaidőt?