„Azt tapasztaljuk, Isten támogatja a kapcsolatunkat, és a házasság nemcsak az egymással, hanem a Vele való szövetség is lesz” – fogalmazott a 777-nek adott interjúban Werner Márton és Nagy Kinga, akik még a jegyességük előtt vettek részt a KétIgen Alapítvány párkapcsolati műhelyén. Korábban a műhely vezetőivel, most a résztvevőkkel beszélgettünk arról, mi történik egy ilyen alkalmon, illetve hogyan segít a párkapcsolatok elmélyülésében. A jegyespárral kitértünk arra is, mit jelent számukra a házasság, hogyan lehet reális énképünk, és hogy mivel bátorítanák azokat, akik még várnak a társukra.
Hogyan ismerkedtetek meg, mióta vagytok együtt?
Kinga: Egy közösségbe járunk, az Antióchiába, ott ismerkedtünk meg. Mindig vannak hétvégék, amikor jönnek új emberek, és így jött Márton is. Az elején Messengeren beszélgettünk nagyon sokat, és aztán szép lassan kialakult a kapcsolat közöttünk.
Márton: Közösen készültünk az érettségire, szerveztünk egy tanulós csoportot a közösségben, és ott többször találkoztunk. „Véletlenül” mindig Kinga mellé ültem. (nevetnek)
hirdetésMik voltak a szempontjaitok, amelyek egy társban fontosak számotokra?
M: Nem volt feltétlen olyan szinten tudatos, hogy otthon pipálgattam a listát, hogy miket keresek egy lányban és ezek alapján választottam Kingát, hanem egy belső erős érzés, vonzalom volt.
K: Nekem is inkább megérzés, de nekem voltak megfogalmazott szempontjaim is – bár nem egy írott lista. Vágytam rá, hogy tudjunk kapcsolódni programokban, nyitottságban, közösségben, és ezeket abszolút láttam Mártonban. Nekem fontos volt a spontaneitás is benne, bár aztán később kiderült, hogy annyira mégsem az.
Ez hogy derült ki?
K: Nekünk a családunk abszolút ilyen, hogy gondolunk egyet és másnap elutazunk. Azóta persze már árnyaltabban látom ezt, és én is szeretek tervezni néha.
M: Hú, nekem ez a spontánság egy családi nyaralásnál például egyáltalán nem működik. Szeretem, ha tudom, mire számítsak, ha le van foglalva a szállás és hasonlók. Ha dedikált családi idők vannak.
A kapcsolatotokban mi a jelentősége a hitnek?
M: Most is egy miséről érkeztünk az interjúra, szóval szerintem ezzel elég sokat elmondtunk. (nevet) Én mostanában úgy szoktam fogalmazni, hogy nekem az identitásképzőm, hogy római katolikus vagyok. Ebből a szempontból próbálok mindent látni a világban.
Ahhoz, hogy 23 évesen megkértem Kinga kezét, kell az Istenbe vetett hit és bizalom.
Főleg úgy, hogy sem lakásunk, sem autónk, tényleg semmink nincs még. Viszont azzal a felfogással élünk, hogy a Jóisten egymásnak teremtett, és erre hív, hogy együtt és ügyesen éljük az életet.
K: Nekem is nagyon fontos az istenkapcsolat, sőt egyre fontosabb, és ennek nagyon örülök. Igazából az egész életemet végigkísérte. Keresztény családban nőttem fel, katolikus gimibe jártam, cserkészkedtem, aztán az Antióchiában lett szerintem igazán személyes az istenhitem, ahol láttam, hogy velem egyidős fiatalok is megélik a hitüket és együtt imádkoznak. A kapcsolatunkat is Istenre szeretnénk bízni, ami nagy lépés a személyes hitemben is. Előtte azért sokat imádkoztam, imádkoztunk, hogy Istentől való-e a kapcsolatunk. Nagyon úgy érzem, hogy támogat minket, meg velünk van. És jó, hogy együtt is tudunk fejlődni ebben. Nem is tudtam volna elképzelni egy olyan házasságot, hogy a férjem ne legyen hívő, mert annyira mélyen lévő lényegem az, hogy hiszek.
M: Nekem is megvan ez a klasszikus keresztény család, keresztény suli vonal, viszont szükségesnek gondolom, hogy mindenkinek legyen ezután egy saját, személyes döntése. Én is kaptam egy személyes megérintettséget Isten által, és ezáltal olyan perspektívában tudok látni mindent, hogy mi fakad az Ő tervéből és szeretetéből.
Gondolom, ez neked is fontos volt, hogy egy hívő lány legyen majd a társad, hogy hasonló alapokon álljatok.
M: Az nem, hogy feltétlen római katolikus legyen. De hogy nyitott legyen, érdeklődjön, és egy folytonos istenkeresésben legyen, az azért fontos volt.
Hogy találtatok rá a KétIgen Alapítvány párkapcsolati műhelyére?
K: Egy jó ismerős házaspár ajánlotta nekünk nagyon lelkesen, akik már korábban részt vettek ilyen műhelyen – ők azóta mentorpár lettek. Gondoltuk, megnézhetnénk akkor mi is.
M: Akkor még nem kértem meg Kinga kezét, tehát mi még nem jegyespárként mentünk, de ez az ismerős házaspár mondta, hogy simán részt vehetünk így is.
K: Ezt mi nagyon pozitívan éltük meg, hogy nem várnak el semmit, hogy mennyire legyél elköteleződve, hanem
bárkinek szól a KétIgen, aki párkapcsolatban van és komolyan gondolja.
A műhelynek volt bármilyen szerepe abban, hogy úgy döntöttetek, el is köteleződtök egymással?
M: Előbb-utóbb valószínűleg ide jutottunk volna, de az, hogy a KétIgen műhelyeken átbeszéltük 7 sarkalatos témakörét a párkapcsolatnak, a közös életnek, az egész biztos segített. Láttuk, hogy jól gondoltuk: nagyjából ugyanúgy látjuk a világot, és a fontos kérdésekben nincsenek köztünk ellentétek. Alapvetően ezért mentünk, hogy kapjunk egy új impulzust a kapcsolatban, új kérdéseket, új témákat, és átbeszéljük ezeket. Abszolút megerősítő volt.
K: Kíváncsiak voltunk, hogy milyen kérdéseket tudnak adni. Nyilván beszélgettünk már olyanról, hogy hogyan kezeljük a konfliktusokat vagy milyenek a családjaink. De jött olyan kérdés, ami új volt, és önmagában az is sokat adott, hogy strukturáltan átvettük a témákat.
Hogy nézett ki egy alkalom?
M: Ami nagyon fontos, hogy kétféle módon lehet KétIgent csinálni. Lehet személyes mentorációval, amikor párként elmentek egy mentorházaspárhoz, és így, négyen beszélgettek. Amit pedig mi csináltunk, az egy csoportos műhely, ahol hat párral voltunk együtt, plusz egy mentorházaspár, akik moderátori szerepben vannak, kérdéseket tesznek fel, és elmondják az adott témához kapcsolódó feladatokat.
K: Egyébként tök jó, mert mindig ők is megosztják a saját tapasztalatukat, tehát abból is tanulhatunk. Kéthetente volt egy ilyen este. Összegyűlünk és az elején van egy témafelvezető előadás, amelyet valamelyik KétIgen-es mentorpár tart. Ezek nagyon jól követhetőek és izgalmasak. Utána mindig megbeszéljük, hogy mi az, ami az előadásban érdekes volt, aztán jönnek a témához kapcsolódó kérdések. Sokszor ilyenkor először magunk válaszolunk írásban, aztán megbeszéljük a párunkkal és végül közösen a csoportban. Nekem az is sokat adott, hogy láttam más párok élethelyzeteit, mert a háromgyerekes házaspártól a friss jegyespárokig mindenféle szakaszban lévők voltak. A későbbiekre elraktuk az ő tippjeiket is.
M: Ugye kéthetente volt a műhely, és azt mondták, hogy az üres héten menjünk el kettesben randizni, és ehhez adtak mindig „házi feladatot”. Ez egy tök jó dolog, hogy az összesen 14 hétben erre motiváltak minket, hogy
a héten legalább egy estét gondoljunk a kapcsolatunkra és foglalkozzunk vele.
Észrevettetek közben vagy azóta változást a kapcsolatotokban?
M: Szemmel láthatót egyelőre nem, viszont úgy gondolom, hogy kaptunk egy olyan csomagot, hogy amikor meg tényleg fontos lesz, akkor tudni fogjuk, mihez nyúljunk. Mivel még nem is élünk együtt, az egész párkapcsolat-történetnek még az elején járunk, komolyabb konfliktusaink még nem voltak, viszont ha lesznek, akkor tudni fogjuk, hogy egy családi háttérből hozott minta vagy egy kommunikációs eltérés köztünk, vagy mi az alapja.
K: Nagyon jó, hogy például a konfliktuskezelést ennyire tudatosan átvettük, és előre kialakítottunk stratégiákat. Az alkalomból magunkkal vittük, hogy a kapcsolat és az, hogy szeretjük egymást, sokkal fontosabb, mint hogy kinek lesz igaza. Azóta ez fel is merült bennünk többször, amikor nézeteltérésünk volt.
Manapság sokan feleslegesnek tartják a házasságot. Ti miért gondoljátok úgy, hogy fontos?
K: Ebben a kérdésben nem lehet kikerülni, hogy hiszünk Istenben, és azt gondolom, hogy a házasság nemcsak egymással, hanem Vele való szövetség is. Fontos, hogy Ő is benne legyen, hogy erősítsen minket az életünk során, és a kapcsolatunkat az Ő támogatásával éljük meg. Ma nagyon nehéznek ítélik ezt az elköteleződést az emberek, de
annyira megerősítő, mikor kimondod, hogy a másikkal akarod leélni az életed.
Hogy jöhet bármilyen konfliktus vagy nehéz élethelyzet, tudod, hogy a másikkal szövetségben vagy. Nekünk ezt jelenti a házasság.
M: Nem véletlen, hogy a házasságot az egyház szentségi rangra emelte. Az utóbbi időben egyre többször csengenek a fülemben evangéliumi szakaszok, például a „kérjetek és adatik nektek”. Isten mindig igazat mondott. És ha ez alapján élek, akkor onnantól kezdve nagyon jó életem lehet.
A nem vallásos válaszom pedig az, hogy sok kérdésben elég konzervatív vagyok, például hiszek az adott szóban. Hogyha valakinek azt mondom, hogy igen, veled akarok lenni, akkor az úgy van, akkor azt nem fogom fölbontani csak azért, mert mondjuk kapok egy másik ajánlatot. Szerintem nagyon fontos újra és újra hangsúlyozni, hogy azért, hogy a kapcsolatod, a házasságod működjön, baromi sokat kell dolgoznod. Viszont ha dolgozol érte, akkor meg működni fog – ezért gondolom, hogy minden házasság megmenthető.
Mit mondanátok azoknak, akik még nem találtak párt, mire érdemes figyelniük?
K: Nagyon nehéz így tanácsot adni, hiszen mindannyian más helyzetből jövünk, más problémákkal. Viszont a kitartást és a türelmet nagyon fontosnak tartom. Nem úgy, hogy üljünk otthon, és várjuk, hogy majd jön a szőke herceg a fehér lovon, hanem hogy ne keseredjünk el attól, hogy még most sem találtam meg a párom – és fontos türelmesen próbálkozni, elmenni helyekre, nyitottnak lenni, foglalkozni magunkkal.
Aztán már a kapcsolaton belül is kell a türelmet gyakorolni, például a bizalom kiépülésében. Fontos, hogy a kapcsolat elején tudjunk nagyon rugalmasak lenni önmagunkkal és a másikkal is, amíg eldől, hogy érdemes-e együtt tervezni a jövőt.
M: Én azt gondolom, hogy
nagyon fontos egy reális önismeret és önkép ahhoz, hogy jó párkapcsolatod legyen.
Mert akkor nagyjából tisztában vagy azzal, hogy neked mik a szükségleteid, illetve hogy te mit tudsz a másik számára adni, és nem egy álarcot nyújtasz a másiknak, hanem valóban önmagadat. Így lehet látni, hogy azonos-e az értékrend, az istenkép, a nyitottság. És valóban fontos a türelmi idő is, amit Kinga mondott, hogy engedjük a másikat az elején bénázni.
Összességében a cselekvő türelem a legfontosabb a várakozás időszakában. Nem biztos, hogy ott és akkor lesz társad, ahogy te kitaláltad. Viszont, hogyha nem adod föl és keresel, akkor előbb-utóbb biztosan lesz valaki, akivel tényleg összeilletek. És nem a nagy Ő jön be az ajtón, hanem valaki, akit te nagy Ővé teszel.
Kinek ajánlanátok a KétIgen műhelyeit?
M: Fontos tudni, hogy a KétIgen nem egyházi szervezésű. Éppen az a céljuk, hogy elérjék azokat is, akik mondjuk nem mennek el egy templomi jegyesoktatásra, de szeretnének tudatosabbak lenni a kapcsolatukban. Mi a mentorpárokat hamarabb ismertük, mint KétIgenről, és ez erősítette a bizalmunkat.
K: Én már ajánlottam több ismerős párnak is. Igazából onnantól kezdve, hogy valaki komolyan gondolja a kapcsolatát, és hajlandó tenni érte, bárkinek ajánlanám. Tehát tényleg élethelyzettől függetlenül jöhetnek a párok, akár most költöztek össze, akár jegyesek, akár már sok éve házasok.
M: Tényleg megéri mindenkinek eljönni, akár konfliktusos, akár épp nyugodt szakaszban van a kapcsolatuk. Bárkinek, aki komolyan gondolja a kapcsolatát és szeretne a párjával egy jó közös programot, annak érdemes megkeresni őket.
Szilágyi Anna
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás