Néha a törékenységünk beismerése, a megbocsátani nem tudásunk elismerése, vagy a döntéseink korrigálása tesz bennünket egyre inkább olyan emberré, aki nem magát szeretné példaként a kirakatba tenni, hanem tudja, hogy Jézusra van szüksége – többek között erről beszélt Bellovics Gábor jezsuita szerzetes a Szent István Bazilikában tartott imaestünkön. Nagyon fontos gondolatok hangzottak el, érdemes újra és újra visszatérni hozzájuk.
A mindig kedves és mosolygós, 75 éves kora ellenére szellemileg és fizikailag is hihetetlenül aktív professzor asszonyt Antal-Ferencz Ildikó tavaly ősszel az Amerikai Magyar Iskolák Találkozóján (AMIT) ismerte meg. Akkor megtudta: nemcsak City University of New York (CUNY) matematika professzora és tanszékvezetője, hanem az első Amerikai Magyar Nyári Egyetem alapítója és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) Magyar Iskolatáborának volt igazgatója is. Azóta többször találkoztak, rendszerint magyar egyházi vagy cserkészettel kapcsolatos közösségi eseményeken, amikoris mindig újabb és újabb közösségi szerepvállalására derült fény. Ezért miután nemrég Ildikónak ajándékozta a 102 évet élt, szintén pedagógus édesanyjáról készült könyve egyik példányát és elárulta: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János-érem várományosa, Ildikó megkérte, foglalják össze szerteágazó munkásságát. A beszélgetésre „természetesen” egy közösségi eseményen került sor, ahová Judit – rá annyira jellemzően – nemcsak egy bőröndnyi könyvet hozott a riporthoz „háttéranyagnak”, hanem a szervezők számára is kedveskedett ajándékokkal, és mivel az interjú miatt végül nem tudott részt venni a közös alkotómunkában, elvitt magával néhány filcdarabot, hogy „házi feladatként” pótolja „mulasztását”.
Antal-Ferencz Ildikó helyszíni interjúja.
Könyvek ezreit találjuk a boltokban, amelyek mind az önmegvalósításról, az énmárka építéséről szólnak. De mi van, ha ennél több az élet? Istennel biztosan az, Ő sokkal többet és jobban szán neked ennél, és megmutatja, mekkora szereped lehet a körülötted lévők életében.
„Állunk a szülőszobán az üvöltő csecsemővel a kezünkben, mi, férfiak, és nem értjük, mi történt. Eddig ugyanis nem mondta senki, hogy mi is újra megszületünk, csak ezúttal apaként” – Véssey Miklós könyve egy újszülött édesapa első lépéseiről.
Gyönyörű sorokat írt arról egy Olvasónk, hogyan alakult a kapcsolata Istennel gyerekkorától fogva mostanáig. Hogyan lett a közömbösségből tagadás, majd teljes odaadás. Bátorítunk Téged is arra, hogyha szívesen megosztanád a hited alakulásának történetét – annak minden hegyével és völgyével együtt – küldd el nekünk az írásod!
Laczkó Zsolt görögkatolikus pap húsz éve kórházlelkész Debrecenben. Néhány évvel ezelőtt egy súlyos daganatot találtak a szervezetében. Betegségéről, családjáról és kórházi munkájáról beszélt a Katolikus krónika műsorában, valamint arról is, hogy mi lehet a célja vagy értelme a szenvedésnek.
Vannak olyan területei az életednek, amelyet még nem adtál át Istennek? Talán elsőre ijesztőnek tűnhet mindenhova beengedni Őt, de meg fogod látni: a legjobb döntés, amit hozhatsz. A cikk végen lesz egy kis gyakorlat és ima, ha szeretnél növekedni a bizalomban.
Vajda Attilának különleges története van: a kábítószerfüggőség, az éjszakai élet és a bűnözés után börtönbe csukták, és az ottani misszió során hallott először az evangéliumról. Megtérése után nem sokkal kiengedték a börtönből, azóta igyekszik minél többekkel megosztani a tanúságtételét és hirdetni, hogy Isten jó és senkit nem hagy cserben.