Augusztus 1. és 6. között rendezték meg Lisszabonban az Ifjúsági Világtalálkozót (IVT), melyen katolikus fiatalok százezrei gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy megünnepljék a hitüket, és találkozzanak Ferenc pápával. A hét során több lelki programon is feltöltődhettek, az egyik legkülönlegesebb élményt sokak számára a péntek esti keresztút jelentette, amely nem hagyományos módon zajlott le.
A végéhez közeledik a Sófár Református Dicsőítő Iskola. A Református.hu oldal beszámnolt, hogyan néz ki a dicsőítőtábor egy napja Miskolcon. ,,Megtapasztalhattuk, hogy a zene és a művészetek milyen közösségteremtő erővel bírnak, főleg ha Isten dicsőségére alkotunk.”
Dsida Jenő, 20. századi erdélyi magyar költő versei a mai napig modernek, mélyehatóak és egyúttal felemelőek. Ma az egyik legszebb versét hoztuk el nektek, amely az Istentől kapott szépségről, a csodák meglátásáról szól.
Bevalljuk, annyiféle podcastunk van, hogy néha még mi sem tudjuk követni, épp ezért készítettünk egy összegző cikket, hogy lássátok, melyik most futó podcastunk miről szól, illetve kik készítik. Egy mindegyik műsorunkban közös: igyekszünk a legizgalmasabb témákról, őszintén beszélgetni, és minőségi adásokat készíteni.
Az Ifjúsági Világtalálkozó – amelyet idén Lisszabonban rendeztek meg – óriási élmény volt több százezezer fiatalnak, szerte a világon. Olvasónk, Berényi Rebeka beszámolóját osztjuk most meg, amely egyszerre megható és bátorító.
Egészen megrendítő tanúságot tett hitéről és korábbi élményeiről Mario Enzler, aki korábban svájci gárdistaként szolgált a Vatikánban. A pápára vigyázó testőr több személyes történetet is elmesélt Szent II. János Pápáról és Teréz anyáról is. Úgy ment el a Vatikánba, hogy nem tudta hogy hívják a pápát – és úgy jött haza, hogy a zsebében már ott volt a személyesen tőle kapott rózsafüzér. A YouTube-ra felkerült videó teljes fordítását olvashatjátok, a tanúságtételt angol nyelven a cikk alján megtekinthetitek.
Sok-sok történet és személyes tapasztalat vezetett oda, hogy írjak erről a témáról. Arról, hogy a keresztényeknek a kioktatás helyett felemelni, építeni kellene egymást, különösen azokat, akik gyengék lelkileg vagy testileg az adott helyzetben. A mentális és érzelmi problémákról igenis beszélnünk kell, mert a szőnyeg alá söprés nem vezet sehová. Ráadásul én hiszem, hogy van megoldás, van kiút, csak észre kell venni.
Még néhány hétig nyár van, a fesztiválszezon dübörög. De vajon mi, keresztények mennyire veszünk részt rajtuk? Mit szeretünk benne, és mi az, amit nem? Érdemes elmennünk, ha eddig nem igazán jártunk? Íme néhány vélemény tőletek.