Az embernek szüksége van a szeretetre – alapvető igénye, ebből forrásozik élete. Sőt, ebből fakad, hiszen szeretetből lett a világra teremtve. Ez az, ami körülöleli az életét – de vajon a megfelelő módon éli meg, a megfelelő helyen keresi?

Az embernek szüksége van a szeretetre – alapvető igénye, ebből forrásozik élete. Sőt, ebből fakad, hiszen szeretetből lett a világra teremtve. Ez az, ami körülöleli az életét – de vajon a megfelelő módon éli meg, a megfelelő helyen keresi?

Immáron negyedik alkalommal kerül megrendezésre a KATTÁRS, vagyis a Katolikus Társadalmi Napok. De mi is ez a KATTÁRS? Egy olyan nagyszabású rendezvény, ahol megszólal az egyház. Elmondja, hogy mi az evangéliumi igazság alapján kialakult társadalmi tanítás, ami nem veszti érvényét a 21. században sem, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy felelősek vagyunk egymásért, nem sétálhatunk el bajba jutott embertársaink mellett. A 2016. szeptember 15-17-e között zajló programok, és minden további információ megtalálható a www.kattars.hu honalpon, az alábbiakban pedig a rendezvény főszervezőjével, Schmitt Petrával készített interjúnkat olvashatják.

Ritkán vagyunk annyira türelmesek étkezés előtt, hogy olyan „hosszú” imát mondjunk, ami a megszokott „Jöjj el Jézus”-nál egész pontosan 24 szóval lenne több. De aki ismeri, tudja, hogy mennyire szép imádság ez: a Székely Asztali Áldás. Közösségben, családban, egyedül… megadja a különleges hangulatot! Vasárnaponként jó, ha egy kicsivel több időt és elmélyülést szánunk az étkezés előtti és utáni imára is!

Nemrégiben Székesfehérvárra vezetett utam, ahol örömmel tapasztaltam, hogy a történelmi belváros valamennyi általam látott temploma tárva-nyitva várta a hívőket és nem hívőket egyaránt.

Szex és egyház. Érdekes párosítás, ritkán merünk róla beszélni. Pedig mennyire fontos téma, és mennyi kérdés adódik, mennyi félreértés van! Mindig csak a tiltás meg a szabályok… hol marad Isten szeretete? A test teológiájáról Hodász András atya, a 777 bloggere kezd előadássorozatot Budapesten.


Gondoskodom, tehát vagyok.
Ez nagymamám mottója – Descartes után szabadon, félig viccesen – , egy nőé, aki mindent megtett két gyermekéért, ma pedig nyolc unokáját támogatja a szárnybontogatásban. Kiskorom óta látom, hogy neki valamiért rengeteget jelent a finom étel, az illatos, vasalt ruha. Egy év házasság kellett hozzá, hogy igazán megértsem őt.

Persze sokkal több mindent is lehetne kérni, hiszen mi (sokszor) telhetetlenek vagyunk, az Isten pedig (mindig) mindenható. De mik lennének a legfontosabbak?
