Az első gyertya már meggyújtva, elkezdődött Advent, vagy ahogyan én hívom a bátorság négy hete. Mert ahhoz, hogy Adventet igazán megértsd, átéld és tovább add, hatalmas bátorság kell. Ez a négy hét tényleg más, mint a többi.
A világsajtót percek alatt járta be a hír a néhai kommunista diktátor, Fidel Castro haláláról. A kilencven éves kubai politikus halálának margójára sokan írtak a politika nagyágyúi közül nem egyszer megdöbbentő gondolatokat. Van, amit keresztény szemlélettel vissza kell utasítanunk.
Talán már kitaláltad, hogy melyik napra hívd a takarítónőt vagy édesanyádat segíteni, hogy mindennel elkészülj. Vagy már bevásároltad a fél üzletet, hogy ne csak szivacs, hanem porzsák is legyen otthon, biztos, ami biztos alapon.
Akkor most javaslok még valamit: kezdj el a szívedben is rendet rakni. Erről szól az advent.
Bese Gergő atya adventi készülődését alaposan felkavarta az a hír, miszerint a francia állam betiltott egy kisfilmet, amelyen Down-kórosok szerepelnek.
Az utóbbi hetekben a közéleti sajtó egyik nagy témája volt az egyház körüli botrányok ügye. A véleményformálók, de még az egyházhoz közeli emberek is felvetették, hogy vajon jól kommunikálja-e az Egyház a nehezebb ügyeket. A SZEMlélek blog utánajárt a kérdésnek, és mikrofonvégre kapta Török Csabát, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia médiareferensét. Szemle.
Nem ritka manapság, hogy sok fiatal különböző okok miatt hátrahagyja hitét. Az okok között szerepelhet a befolyásolás a barátok részéről, a divatirányzatok, az erős racionalizmus, a hiányos ismeretek vagy akár magában az Egyházban való csalódás. Bármi is legyen a háttérben, a szülők számára nagy fájdalmat jelent, ha gyermekük elhagyja a hitét. Ezt a fájdalmat elkerülhetetlen, hogy ne kísérje bűntudat: mit rontottam el, hogy a gyermekem már nem hisz Istenben?
Gondolj csak vissza az elmúlt évek adventi készülődésére! Mit változtatnál? Hogyan tervezed idén? Néhány gyakorlatias tippel, egy rövid gondolkodással sokat lendíthetsz az egész adventi, karácsonyi időszakon, hogy testileg és lelkileg is tartalmas lehessen.
Mi csak húzzuk az igát, tanulunk, dolgozunk, pörgetjük a napokat, mikor egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a boltokban megjelennek a fenyőágak, a köztereken fel-feltünedeznek az egyen fabódék, a karácsonyi díszítések, és újra támad a régen várt kísértés: a kürtőskalács. Advent közeleg. Holnap este meggyújtjuk az első gyertyát. A gyerekek izgalommal várják, hogy mit hoz a Jézuska, a magamfajta nagybácsik pedig kicsi gyomorszorongással, hogy nemsokára megint nyilvánvalóvá válik az egész család előtt fantáziám szerénysége, ami az ajándékok kiválasztását illeti. Szóval várakozunk, ahogy kell.