Levél érkezett virtuális postaládánkba: egyik olvasónk ajándékozott meg bennünket a halottak napjához kapcsolódó gondolataival.
Kategória
Lelkiség
November 1. napján a katolikus egyház valamennyi megdicsőült lelket ünnepli, akikről nagy számuk miatt egyesével minden évben megemlékezni nem volna lehetséges. A katolikus hívek számára ma kötelező a szentmisén való részvétel.
Elfriede Grotz írása az elmúlt hetekben több fórumon is körbejárt, szerkesztőségünk is több alkalommal megkapta. Tegnapi írásunkban is foglalkoztunk a témával, ma ezt a tanulságos történetet tesszük közzé, tovább segítve a közös gondolkodást.
Bizonyára mindannyiunk számára ismerős az a mondat, amit még gyermekkorunk fő színhelyén, az iskolában mondtunk ki amolyan gépies módon névsorolvasás közben, a minket nevelni próbáló személyeknek, akik arra voltak kíváncsiak, – ha ugyan a szemüknek nem hittek – hogy jelenlétünkkel emeljük-e a tanórák, foglalkozások színvonalát.
Szokatlan látvány, amikor egy papot megbüntetnek a rendőrök, azonban Bese Gergő atya ezt a szituációt is tökéletesen használta ki küldetésének teljesítésére!
Több mint ezer magyar gyermek imádkozta egyszerre a rózsafüzért a Kárpát-medencében Kézdivásárhelytől Budapesten át egészen Pannonhalmáig.
Október 18. napja Szent Lukács evangélista ünnepe. De ki is volt Lukács, mit keres mellette a bika és mi köze van a festészethez?
Hunyd be a szemed, és a csöndben kövesd a lélegzetedet belső teredbe, a lelked mélyére. Tedd keresztbe a kezed a mellkasod előtt. Képzeld el, hogy ezzel a gesztussal belülről zárod be benső tered kapuját.