Mindenki számára mást jelent az advent, a várakozás. A Pannonhalmi Főapátság szerzetesei youtube-csatornájukon videoüzenetben fogalmazták meg gondolataikat a várakozás kapcsán.
Kategória
Lelkiség
A mai nappal véget ér a közös böjtünk! Tavalyhoz hasonlóan, idén Október elején is böjtbe kezdtünk Veletek, az olvasóinkkal. A lemondások célja ezúttal is családtagjaink megtérése volt. A felhívást és a csatlakozás módját itt visszaolvashatjátok.
Gyakran halljuk a kétségbeesett kérdést hívőtől és hitetlentől: Miért engedi Isten a szenvedést? Van, aki azért veszti el hitét, mert erre a kérdésre nem tud megnyugtató választ találni. Mások ugyan hisznek Isten létezésében, de az erejében és hatalmában nem. Megkeserednek, vádaskodnak és sebzett szívvel élik mindennapjaikat.
Ha szóba kerül a karácsony, akkor mindenki tudja, hogy a naptárban hol kell keresnie ezt az ünnepet. Ha pedig szóba kerül a „72 óra kompromisszum nélkül” szlogen, akkor mindenki, aki már részt vett korábban az akción tudja, hogy október második hétvégéjéről beszélünk. A háromnapos önkéntes, ifjúsági akciót 12. alkalommal rendezte meg az elmúlt hétvégén a három történelmi keresztény egyház, amely a magyarországi és a határon túli magyar fiatalokat egyaránt hívta, hogy együtt tegyenek másokért, környezetükért, segítsenek ott, ahol szükség van rájuk.
„Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.” (Lk 1,63)
Az idők változnak és velük a szavak értéke is. Vannak olyan szavak, amelyeknek a jelentése feledésbe merül, vagy éppen ellenkező előjelet kap, teljesen a visszájára fordul. Sok ilyen szavunk van, és egy csoportja a hatalommal való viszonyra utal. Ma már eleve rossz íze van a „tekintély” szónak. Ha valaki tekintéllyel bír, az eleve csak autoriter személyiség lehet. Az „alázat”, „szolgálat”, „engedelmesség”, netán „önmegtagadás” kifejezések pedig gyakorlatiag tiltólistára kerültek, mert a szervilizmussal azonosítjuk mindet.
Tavaly októberben böjtöltünk Veletek először közösen, majd pedig idén márciusban az élet hónapjának keretein belül. Ezúttal pontosan ugyanazt a témát szeretnénk közösen Isten elé vinni, mint egy évvel ezelőtt, mégpedig a családtagjaink megtérését.
Én vétkem, én igen nagy vétkem! Döngethetjük a mellünket, hamut szórhatunk a fejünkre, megszaggathatjuk a ruháinkat és kukoricára térdepelhetünk a bűnbánat jeleiként de vajon tudjuk, hogy igazán melyek azok a cselekedetek, gondolatok, melyek eltávolítanak minket Istentől? Tudjuk, melyeket kell tiszta szívből megbánnunk?
Áramszünet volt a minap a lakótelepen. Az egyik fiók alján sikerült egy darabka gyertyát találnom. Meggyújtottam, hogy valamit lássak. Füstölgött, pislogott, és büdös lett tőle az egész lakás. Ilyen a pislogó gyertyabél. Ilyen gyertyákként adott feladatot nekünk is Isten, mert áramszünet (vagy inkább szeretetszünet) van a világban.