Ha szóba kerül a karácsony, akkor mindenki tudja, hogy a naptárban hol kell keresnie ezt az ünnepet. Ha pedig szóba kerül a „72 óra kompromisszum nélkül” szlogen, akkor mindenki, aki már részt vett korábban az akción tudja, hogy október második hétvégéjéről beszélünk. A háromnapos önkéntes, ifjúsági akciót 12. alkalommal rendezte meg az elmúlt hétvégén a három történelmi keresztény egyház, amely a magyarországi és a határon túli magyar fiatalokat egyaránt hívta, hogy együtt tegyenek másokért, környezetükért, segítsenek ott, ahol szükség van rájuk.
Aki egyszer megtapasztalja, hogy milyen önkénteskedni, ráadásul milyen ezt a „72 óra kompromisszum nélkül” program keretein belül közösségben tenni, az biztos, hogy ha teheti, évről-évre szeretne ismét részesedni ebben az élményben. Ez lehetne egy jól hangzó kampánymondat is, de bátran állíthatom, hogy valóban erről van szó. Tíz éven keresztül eleinte résztvevőként, majd csoportvezetőként, a tavalyi évig pedig hat alkalommal helyi koordinátorként tapasztalhattam meg, hogy a fiataloknak mennyit ad ez a hétvége.
A külső szemlélő azt látja október második hétvégéjén, hogy rengeteg fiatal lepi el a városokat, településéket egyen pólókban és tesznek valamit környezetükért, embertársaikért. Szerencsére sok ilyen program van már, ennek az akciónak mégis van egy különlegessége. A kompromisszum nélküliség nem csupán egy szlogen, hanem rengeteg helyen úgy jelentkeznek a fiatalok, hogy csak a nyitórendezvény után tudják meg, hogy milyen munka is vár rájuk.
„Idén legalább 9600-an csatlakoztak az önkéntes akciónkhoz, ami résztvevői rekord. Több, mint 120 településen 400-nál is több projekt valósult meg elég sokfelé. Hála Istennek határon túli területekről is bekapcsolódtak” – nyilatkozta a 777-nek Darvas Márton, a 72 óra kompromisszum nélkül program főkoordinátora. „Azoknál a projekteknél, amiket mi is meg tudtunk nézni, azt láttuk, hogy egyre értékesebb dolgok valósulnak meg. Azt gondolom, hogy a tavalyi áthelyezett munkanap az hosszútávon segített minket, mert akkor elég sok iskola először kapcsolódott be a programba. Ezért akkor sok új ember ismerte meg a 72 órát, az pedig látszik, hogy ezekről a helyekről idén is jelentkeztek az eseményre. Továbbá azt láttam az előző években, hogy a közösségi médiában is egyre jobban terjed az akció híre. Volt például olyan korábbi helyi koordinátorunk, aki pár évig nem tudott részt venni, de most visszatért, mert elmondása szerint idegesítette, hogy ezeken a hétvégéken látja, hogy mennyi helyen történnek önkéntes munkák és ő ezekből kimaradt. Így visszatért közénk szervezőként. Úgyhogy szerencsére nagyon sokan magukénak érzik már a programot.”
Ez utóbbi állítást jól mutatja az alábbi történet is. Bár Nógrád megyében nem volt az utóbbi években koordinátor, Varga Katalin Budapestről úgy döntött, hogy megszervezi a megyében az önkéntes akciót, amihez sokan csatlakoztak.
„A szervezés több nehézséggel is járt, mivel Nógrád megyében nagyon nehéz a közlekedés, hiszen lehet, hogy csak naponta egy busz járt az adott faluba, ahova mentünk. E miatt nehéz volt a helyieket is megszólítani, de szerencsére többen csatlakoztak a résztvevőkhöz Budapestről és szép élményekkel gazdagodtunk. Talán a legnagyobb ajándék számomra az volt, hogy az ottani embereket megismertem, közelebb kerültem hozzájuk. Valamint felemelő volt látni, hogy mennyire hálásak az emberek. Voltunk egy idősek otthonában, ahol semmi nagy dolgot nem csináltunk, csupán a kerekesszékben ülőket kikísértük sétálni, délután pedig testvérem énekelt nekik. Ezt követően annyira hálásak voltak nekünk. Még azt is megkérdezték, hogy tartoznak-e valamivel, amit hirtelen nem is értettem, hogy mire gondolnak. Azt mondták, hogy ilyet ők még soha nem kaptak. Pedig
az én tapasztalataim szerint ezeken az alkalmakon te sokkal többet kapsz az önkénteskedésből, mint amennyit át tudsz adni”
– árulta el nekünk a Nógrád megyei koordinátor.
Talán nem véletlen, hogy a „72 óra kompromisszum nélkül” akció szlogenje a „Több vagy ha adsz!”, hiszen valóban többek tudunk ezáltal lenni. De az is fontos része a programnak, hogy ne csupán együtt dolgozzanak a fiatalok, hanem közösségként tudjanak együtt lenni. Kecskeméten a kezdetektől figyelnek arra a szervezők, hogy a munkán túl közösségi alkalmak is gazdagítsák a hétvégét.
„A három nap során több különböző önkéntes munkában is részt vettem. Szombat délután például egy játszótéren szedtük össze a szemetet és a faleveleket, amikor odajött egy idős néni és megköszönte, hogy segítünk. Nagyon jól esett mindannyiunknak ez a visszajelzés. Továbbá az is nagyon szuper volt, hogy nem csak munka volt, hanem egy jó közösségi élmény is az egész hétvége. Esténként a közös étkezések és programok egy nagyon jó társasággá kovácsolták a csapatot. Remélem, hogy jövőre is látom őket, mert az már biztos, hogy akkor is jövök majd” – mondta Radics Bernadett, kecskeméti önkéntes.
Október második hétvégéje után a „72 órázók” általában hatalmas lendületet éreznek magukban, mert azáltal, hogy igent mondtak az önkéntességre, sokkal többet kaptak tőle. Egy dolgot pedig már ilyenkor rengetegen tudnak. Mégpedig azt, hogy mit csinálnak jövőre október második hétvégéjén…
A képre kattintva galéria nyílik!Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás