Hajling Tünde üzenetet írt nekünk, amelyben ünnepi versét osztotta meg. Mi pedig örömmel mutatjuk be Nektek a karácsonyhoz írt költeményt.
Kategória
Egyéb
A világirodalom számos kiemelkedő alkotása karácsony ünnepéhez kötődik, ahogy a magyar irodalom is megannyi csodálatos művel ünnepelte már karácsonyt. Időnként azonban megesik az is, hogy történelem, szakrális ünnep és a magyar irodalom összefonódik…
Jézus születésének időpontját nemhogy napra, még évre pontosan sem ismerjük – az mindenesetre elég valószínűtlen, hogy télen lett volna. Télen még a Szentföldön is hűvös az idő, és sokat esik az eső.
Karácsony nekünk keresztényeknek különleges ünnep, a Megváltó érkezésének fantasztikus örömhíre. De vajon mit ünnepelnek azok, akik nem hisznek Istenben? Reméljük ők is átérzik karácsony valódi üzenetét és örömét!
December 22. óta nem dolgozom, szabadságon vagyok. Mert megtehetem. Mert olyan a szakmám [rendezvényszervezés], ahol ilyenkor a fű se nő, hiszen a céges karácsonyokon túl vagyunk, a konferenciák még nem kezdődtek el. Amióta otthon takarítok, vásárolok, tervezem, hogy mit főzök majd, mikor hova megyek és kivel találkozom, arra gondolok egész gyakran, hogy mennyi embernek nem adatik ez meg.
Most készüljetek fel, mert ez nem a hagyományos, cuki-karácsonyi-mézes-mázos-gyerekes-kutyás-illatos történet. Persze tudom, hogy a szülők nem (mind(ig)) ilyenek, és hogy a gyerekeknek nincsenek ilyen gondolataik azért. Mondhatjátok ti is, hogy kritikus, meg túlzó. De minden esetre sok minden tanít ez az írás, szerintem. Vagy legalábbis elgondolkodtat.
Azon a télen nem akart megjönni a hó, néhány héttel karácsony előtt még feketében, fagyott göröngyöket didergetett a táj. Ebből a sötétségből jött elő az asszony, csecsemő fiát a melléhez szorította. Nem tudni, merről jött, azt sem, mennyi ideje állhatott kinn az ajtó előtt, mert nem kopogott.
Nem sokkal az esküvő előtt József rájön, hogy menyasszonya gyereket vár – csak azt nem tudja, hogy kitől. Máté evangéliumának első fejezete egy mozifilmre elegendő konfliktust vázol fel. A dráma azonban ezúttal elmarad: Máté összesen nyolc mondatban intézi el az egész feszültséget. Lukács még csak meg sem említi, hogy ez az „apróság” bármi gondot okozott volna. József álmodik egyet, felébred, és elhiszi, hogy a gyerek a Szentlélektől van. Feleségül veszi Máriát, és egész hátralévő életében úgy neveli a gyereket, mintha a sajátja lenne. Ilyen egyszerű, nem?