Jézus születésének időpontját nemhogy napra, még évre pontosan sem ismerjük – az mindenesetre elég valószínűtlen, hogy télen lett volna. Télen még a Szentföldön is hűvös az idő, és sokat esik az eső.
Miért tartanának éppen ilyenkor népszámlálást, hogy hidegben, sárban, rövid nappalokon utazzanak keresztül az országon? Egy téli éjszakán a pásztorok sem tanyáztak volna kint a mezőn, nem is beszélve a napkeleti bölcsek utazásáról. Ráadásul a kereszténységben nem is szokás születésnapokat tartani: a szentekre is haláluk napján emlékezünk. Vajon mikor – és miért – kezdték a keresztények Jézus születését ünnepelni? És miért pont december 25-én?
Jézus születésének vélt évfordulóján a korai egyházban csak kisebb jelentőségű megemlékezések voltak, sok helyen egyáltalán nem is foglalkoztak vele. A legkorábbi ismert feljegyzés szerint az egyiptomi egyházban 200 körül május 20-án tartották a karácsonyt. A korai évszázadokban sokan próbálták meghatározni Jézus születésének pontos dátumát. Ennek az lett az eredménye, hogy a különböző közösségek más és más napokon ünnepeltek, az év minden hónapjában volt valahol egy karácsony. Nem lehet hibáztatni őket ezért: még napjainkban is keletkeznek újabb és újabb elméletek a karácsony „valódi” időpontjára vonatkozóan.
Volt azonban egy sokkal jelentősebb ünnep, ami lényegében a mai karácsony tanítását hordozta: epifánia, Isten megtestesülésének napja. Ez az egész kereszténység egyik legősibb ünnepe, az emberré vált Istenbe vetett hit megvallása. Az epifániát eredetileg Jézus megkeresztelkedésének napján, a mai vízkeresztkor, január 6-án tartották. A dátum természetesen itt sem pontos évfordulót jelöl: valószínűleg az egyiptomi Nílus vize ünnepre vezethető vissza. Január 6. idővel magába olvasztotta Isten földi megjelenésének több eseményét: a születést, a napkeleti bölcsek hódolatát, Jézus megkeresztelkedését és első csodáját a kánai menyegzőn. Teljesen egységessé azonban ez az időpont sem vált: főleg a Rómától távolabbi területeken továbbra is megmaradtak a tavaszi vagy szeptemberi karácsonyok.
hirdetésEbben a helyzetben érkezett el a niceai zsinat (325.), az első központi tanácskozás, ami egységesíteni kívánta az addig viszonylag önállóan működő keresztény közösségek életét. A zsinaton úgy döntöttek, hogy külön ünnepet szentelnek Isten megtestesülésének, azaz Jézus születésének (éppen e két esemény azonossága volt a zsinat fő teológiai eredménye). A karácsony és a vízkereszt elkülönítése azért is fontos volt, hogy tisztázzák a korabeli tévtanokat. Egyes gnosztikusok ugyanis azt vallották, hogy Jézus csak megkeresztelkedésekor vált Isten Fiává. A különálló karácsonyra tehát szükség volt – már csak időpontot kellett választani.
Jézus megkeresztelkedését két héttel karácsony után ünnepeljük
A téli napforduló körüli fényünnep sokkal régebbi, mint maga a kereszténység. Szinte minden ókori kultúrában jelen volt a Napisten tisztelete az év legrövidebb napjain. A Rómában is elterjedt Mithrasz-kultusz december 25-én ünnepelte a Nap születésnapját és sötétség feletti győzelmét. A zsinat – bölcsen – szakított a Jézus születésének idejét mindenféle módokon kinyomozni próbáló évfordulós megközelítéssel, csak az ünnep tartalmát, jelentését tartotta szem előtt. János evangéliuma alapján könnyen fel lehetett ismerni a pogány fénykultuszban a keresztény karácsony előképét, mintha a keresett időpontot maga a természet jelölte volna ki. Persze a változás nem ment egyik napról a másikra: az első feljegyzett, december 25-én ünnepelt karácsony 354-ben volt, de például Hispániában körülbelül harminc, a keleti egyházban pedig csak kétszáz évvel később vált általánossá ez a dátum. Az örmény keresztények a mai napig vízkeresztkor, január 6-án ünneplik a karácsonyt!
(Ez nem összetévesztendő az ortodoxoknál elterjedt régi Julián-naptár szerinti január 7-ével, ami a mi naptárunk szerint december 25-nek felel meg. Csak hogy még színesebb legyen a kép, van olyan örmény közösség, ami a régi Julián-naptár szerinti vízkeresztkor, azaz január 19-én tartja a karácsonyt!)
Ha a karácsonyra csak egy születésnapként gondolunk, az a benyomásunk támadhat, hogy az egész csak egy zsinaton „kitalált” ünnep. Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól: a karácsony elképesztően mélyen gyökerezik az emberi lélekben.
Nem lehet véletlen, hogy ez az egyetlen ünnepünk, ami a nem hívők körében is terjed és burjánzik. Időpontja alapvető természeti tapasztalatokon, az emberi történelem kezdetei óta jelen lévő hagyományokon nyugszik. Központi témája az élet talán legmeghatározóbb élménye, a születés csodája. Nem mellesleg magában hordozza hitünk legfontosabb titkainak egyikét és a keresztény család ideálját is, gazdagítva sok évszázad népi hagyományaival és kulturális örökségével. Úgy tűnik, hogy Isten az egész történelem során, lépésről lépésre ágyazott meg bennünk a karácsony számára. Ez a sokrétegű, párhuzamos tapasztalat sokkal mélyebb jelentést ad a karácsonynak, mint egy egyszerű születésnap – akármikor legyen is az.
fotó: Wikipédia
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás