Van, hogy szörnyen érzem magam egy hibám, egy mulasztásom, egy bukásom miatt. Csalódok magamban. Aztán csak tovább süllyedek az érzésben, mert őszintén nehéz elfogadnom, hogy nemcsak a jóra, de a rosszra való hajlam is ott van bennem.
Kategória
#csakegygondolat
Ma már nagyon ritka, hogy igazán egyedül vagyunk. A befelé figyelés luxuscikké vált, a folyamatos elérhetőség alapvetéssé. De van jogunk és terünk arra, hogy időnként mégiscsak elvonuljunk és ráeszméljünk, milyen jó is tud lenni egyedül!
Sokszor beszél arról a Biblia, hogy Isten megbízható és hűséges: állja a szavát, az ígéretei beteljesülnek. Benne nem kell csalódnunk!
Szól az ébresztő, kinyomod, aztán…? Az értesítéseket, a híreket görgeted végig? Amit először csinálsz reggel, amivel még a reggeli előtt táplálod magad, az megalapozza az egész napod – nem mindegy hát, mit teszel.
Ha valaki nem olyan hangsúllyal válaszol, mint szokott, vagy éppen nem olyan stílusban ír, mint szokott, agyamban rögtön ezerféle kérdés tűnik fel. „Mit csináltam rosszul? Haragszik rám valamiért?” Ezek a gondolatok egyre csak nőhetnek, ám Isten képes megszabadítani tőlük, ha imában kérjük Tőle.
„A keresztények nem pletykálnak, csak imatémákat cserélnek” – szól a frappáns és némi öniróniával fűszerezett mondat. Van, hogy pletykálkodunk, csak nem nevezzük nevén? Lehet-e egyáltalán úgy beszélni a másikról – aki épp nincs jelen –, hogy az ne pletyka legyen? Nem egyszerű kérdések.
„Többször elgondolkodtam már ezen a kérdésen, mert lobbanékony típus vagyok. Nem egyszer esett meg, hogy szégyelltem magam, amiért mérges voltam valakire, olykor magára Istenre is. Vajon Ő hogy reagál erre?” Rövid, de annál elgondolkodtatóbb vendégírás, Pászti Anna tollából.
Ha döntési helyzetbe vagy egy lehetetlennek tűnő szituációba kerülsz, kit kérdezel meg először? A párod? A legjobb barátod? A szüleid? A lelkészed? Jellemző, hogy közülük valakit. Pedig Jézus az, akit az ige Csodálatos Tanácsosnak hív.