„Többször elgondolkodtam már ezen a kérdésen, mert lobbanékony típus vagyok. Nem egyszer esett meg, hogy szégyelltem magam, amiért mérges voltam valakire, olykor magára Istenre is. Vajon Ő hogy reagál erre?” Rövid, de annál elgondolkodtatóbb vendégírás, Pászti Anna tollából.
Lehet-e egy keresztény ember mérges? Érezhet-e haragot bárki, és főként Isten iránt?
Többször elgondolkodtam már ezen a kérdésen, mert lobbanékony típus vagyok. Nem egyszer esett meg, hogy szégyelltem magam, amiért mérges voltam valakire… Olykor magára Istenre is. Vajon Ő hogy reagál, mikor ilyen állapotban beszélek hozzá? Szomorú? Csalódott?
Valamiért azt gondolom, hogy nem. Szerintem örül, ha mindenünket, így az érzéseinket is megosztjuk vele, legyenek azok bármilyenek. Szerintem örül, ha mérgünkben szólunk hozzá, mert tudja, hogy azok a szavak őszinték. Hiszen valljuk be… Hányszor hazudtunk már neki? Hányszor mondtuk azt neki az imában, hogy minden rendben, holott semmi sem volt rendben? Én rengetegszer. De amikor a méreg beszél belőlem, akkor őszintén szólok hozzá, és biztos vagyok benne, hogy ezt értékeli.
hirdetésÖrül, amikor megnyílok neki, hisz akkor tudja elkezdeni a gyógyításomat, elvégre a harag sokszor az elfojtott fájdalom jele.
Én azt mondom, merjünk mérgesek lenni, és merjük ezt neki is elmondani, hiszen Ő tud csak segíteni. Előtte nem kell maszkot hordanunk, és eltitkolnunk azt, akik valójában vagyunk. Jobban ismer minket, mint mi magunkat – tényleg előtte akarunk titkolózni?
Pászti Anna
hirdetés
1 Komment
Mi a haragunk alapja? Nem rétjük, nem tudjuk, vagy nem akarjuk az isten tervét elfogadni. Van hogy ez az elfogadás időt igényel. Addig vérmérséklet szerint van aki haragszik. istennek ezzel nem ártunk.