A nagyböjti bűnbánat közepette nyugodtan örülhetünk a természet ébredezésének. Fű sarjadozik, rügyek fakadnak, és madarak csiripelése hívogat. (Vidékiek előnyben.)
Kategória
#csakegygondolat
Nem véletlenül nevezzük a legszebb teremtményeknek a hölgyeket, hiszen tényleg ez az igazság.
Mennyire jó, hogy az Isten nagyobb és jobb nálunk!
A minap utaztam a metrón, ahol mellettem ült egy kb. 3-4 éves kislány az anyukájával. Épp leszállni készültek, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kislány elkezd sírni, és közben mondogatja, hogy „Bocsánat, bocsánat, többet nem fogok csúnyán beszélni!” – az anyukája pedig válaszként ismételgette, hogy most már mindegy, most már késő, többet nem mondja el… A kislány pedig keservesen sírt…
Itt az ideje, hogy elhúzd a függönyt minden reggel, hogy kinyisd az ablakod, hogy kikönyökölj pár percre a napsütésbe! Lassan előkerülnek a kerti bútorok, a városi erkélyek is visszanyerik régi fényüket, a természettel együtt pedig nekünk is lehetőségünk van a megújulásra.
Voltál már úgy, hogy egy kirándulás végén megálltál a csúcson, körbenéztél a környező hegyekre, és csak csöndben álltál ott, és gyönyörködtél abban, amit látsz? Üldögéltél már a sziklás tengerparton, miközben azon gondolkodtál, hogy sose láttál még ilyen szépet? Szeretem az ilyen pillanatokat. Ilyenkor nem csak a hegyekben, nem csak a tengerben, a felhőkben, a sziklákban vagy a naplementében gyönyörködöm, hanem Istenben is.
Hamvazószerda van, egy kisteherautóban ülünk. Hárman vagyunk: egy szociális munkás, én, az egyetemista, és egy fiatal, huszonéves hajléktalan, a Sanyi, aki pár ezer forintért cserébe segít nekünk emberi körülmények közé költöztetni egy rászoruló családot.
Számomra az apró hétköznapi csodák, a másik ember irántam tanusított szeretete, néha többet ér mint egy hatalmas villámcsapás.
Mindannyian ismerjük őket. Látjuk és halljuk, hogy ott vannak hétről-hétre, és bár a legkülönfélébb érzéseket váltják ki belőlünk a mosolytól a dühig, mégis olyanok, akik nélkül hiányérzetünk lenne. Ők nem mások, mint a nénik.