Félreértés ne essék, nagyon szeretem a családomat és hálás vagyok, amikor őket szolgálhatom, de karácsony elmúltával úgy éreztem, szükségem van egy kis énidőre, elcsendesedésre, így a szívemet követve elindultam az Örökimádás templomba, ahol az Oltáriszentség egész nap ki van helyezve.
A mai napig fel tudom idézni azt a 2-3, számomra legemlékezetesebb karácsonyt, amikor a kapott ajándék igazán meglepetésként ért, mivel egyáltalán nem számítottam rá. Hát, számomra az idei is ilyenre sikeredett!
Ajándékok? Karácsonyi menüsor kitalálása? Nagytakarítás? Lakásdíszítés? Minden megvan? És ugye tökéletesnek kell lennie mindezeknek. Te is nézz ki ragyogóan! Hát ez minden, csak nem békés karácsony. Ez minden, csak nem a lényegre fókuszálás.
Jézus azt mondta, hogy a mennyek országa olyan mint egy igazgyöngy, amely annyira értékes, hogy mindent eladunk érte, hogy megszerezzük. Úgy tűnik, a napkeleti bölcsek ezt már jóval azelőtt megértették, hogy Jézus ezt a példázatot elmondta volna.
Nem vagyok egy koránkelő típus és ezzel nagyon finoman fogalmaztam. Ennek ellenére szeretek minden adventben legalább egyszer elmenni egy rorátéra. Idén ma jött el ez az alkalom.
Bárcsak a hit kősziklája lehetnék! Akit senki és semmi nem hoz ki a sodrából, akiről leperegnek a gúnyos megjegyzések vagy pillantások. Akinek az emberek véleménye nem számít, csak Istené.
Nagy ajándék volt, hogy advent első vasárnapjának estéjén kis családommal (hosszú idő után) újra eljutottunk szentségimádásra. A dicsőítő alkalom a 15 hónapos kislányunknak is tetszett, nekünk pedig igazi lelki feltöltődés volt – nagyszerű így kezdeni az adventet!
