A mai napig fel tudom idézni azt a 2-3, számomra legemlékezetesebb karácsonyt, amikor a kapott ajándék igazán meglepetésként ért, mivel egyáltalán nem számítottam rá. Hát, számomra az idei is ilyenre sikeredett!
Tudni kell, hogy a családom -velem együtt- nagyon szeret gyűjtögetni, hiszen úgyis jó lesz még valamire, még ne dobjuk ki, ne ajándékozzuk el! Az már más kérdés, hogy egy héttel később már magam sem tudom, hogy mit hová tettem, így persze jó pár dolog hosszú évekre feledésbe merül, aztán egy váratlan pillanatban előbukkan. (Persze nem akkor, amikor nagyon nagy szükségem volna rá és napokig keresem…) Ezért hökkentem meg eléggé, amikor karácsony délelőttjén a fészerben a karácsonyi díszeket vettem elő, és teljesen véletlenül rátaláltam az általános iskolai hittankönyvemre, „Ilyeneké az Isten országa” címmel. Hogy mi ebben a szokatlan? Meglepődésem annak szólt, hogy nem vallásos családból származom, életemben maximum kétszer voltam hittanórán (19 évvel ezelőtt), a könyv létezéséről fogalmam sem volt, ráadásul alig néhány évvel felnőtt megtérésem után kerül a kezembe, míg korábban biztosan a papírgyűjtésbe dobtam volna! Arról nem is beszélve, hogy egy ideje foglalkoztat a hittanár képzés…
A nap további részében a házban tettem-vettem. A rendrakás végéhez közeledve, mintegy pihenőként, véletlenül kezembe került egy cipősdoboz, benne gimis éveim bizsujai, saját készítésű ékszereim. Legalább nyolc éve nem nyitottam ki, így mosolyogva idéztem fel a hozzájuk kötődő emlékeimet, amikor egyszer csak egy bronz kitűzőt pillantottam meg a karkötők és nyakláncok között. Természetes volt, hogy anno ilyeneket is magamhoz vettem, mielőtt a többi kacattal együtt a lomtalanításba került volna, hiszen minél több kitűző volt a táskánkon, annál menőbb volt!
Gyanútlanul megnéztem közelebbről, de nem akartam hinni a szememnek, mert a 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus kitűzőjét tartottam a kezemben, hibátlan állapotban. Hirtelen sok-sok kérdés fogalmazódott meg bennem: Hogyan került ilyen kitűző az én nem vallásos családomhoz? Hogy volt képes több, mint 80 évig ilyen jó állapotban fennmaradni? (Sajnos gyakori volt, hogy szüleim, nagyszüleim hosszú éveken keresztül őrzött kincseire nem megfelelően vigyáztunk.) Miért nem lett kidobva korábban a többi kacattal vagy miért nem rozsdásodik most is a padláson? Éppen pont most, egészen közel a 2. budapesti Eucharisztikus Kongresszus előtt bukkant fel ez a kincs, ráadásul, amikor már értem a jelentőségét (mint említettem, néhány éve tértem csak meg), ráadásul karácsony napján?
Valószínű, hogy több kérdésre soha nem fogom megtudni a választ, sokra pedig egyszerűen csak ennyi a felelet: Isten kegyelme. Egyik kedvenc gondolatom, melyet néhány évvel ezelőtt egy nagymarosi előadásban hallottam: „A véletlenen keresztül mindig az Isten mosolyog.”
Hiszem, hogy karácsony napján Ő kétszer is megajándékozott engem mosolyával, így téve felejthetetlenné az idei ünnepem.
(Így néz ki az én kitűzőm is: https://www.eremshop.hu/eucharisztikus-kongresszus-kituzo-budapest-1938.html)
Sz. Enikő
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás