Egy evangélikus lelkész gondolatai az elmúlt napok eseményei kapcsán.
Kategória
#csakegygondolat
Pár nappal ezelőtt, szeptember 21-én volt a hála világnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Rengeteg mindenkinek hálásak lehetünk, kezdve szüleinktől, nagyszüleinktől, majd később házastársunknak, gyermekeinknek, de akár egy ismeretlennek is az utcán. Ezúttal viszont arra a hálára gondolok, amelyet Isten felé fejezhetünk ki nap mint nap.
Vajon jut mindig időnk a reggeli imára, hogy Istennel együtt kezdjük a napot és felajánljuk neki előttünk álló feladatainkat? Ha esetleg erre a kérdésre „nem” a válasz, akkor figyelmedbe ajánlunk egy rövid imát, amelyet minden munkád, iskolai elfoglaltságod előtt elmondhatsz. Persze az sem baj, ha hosszabbra nyúlik az ima…
A mai világ társadalma valahogy folyamatosan az újdonságokat hajszolja, miközben hajlamos megfeledkezni arról a rengeteg értékről, ami körülvesz. Nem egyszer esem én is ebbe a hibába.
Annyiszor csalódunk Istenben, ha a körülmények nem nekünk kedveznek. Elhagyott? Már nem szeret? Büntet? Egyik sem. Vele nem könnyebb, viszont boldogabb az életünk.
Lehet, most úgy érzed reménytelen helyzetben vagy, de tudd, nem vagy egyedül. Ha kinyitod a Bibliádat, számtalan történetet találsz, melyből erőt meríthetsz.
Veled előfordult már, hogy összecsaptak a fejed felett a hullámok, és nem láttál ki a munkád és teendőid hosszú listájából? Ha még nem, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Azonban ha mégis, akkor te mikor jutottál el oda, hogy Isten segítségét is kérd?
Biztos sokszor hallottuk már az evangéliumokban a „mustármagnyi” kifejezést, de vajon nekünk van-e ekkora hitünk? Hiszen Jézus azt mondta, hogy ha igen, akkor semmi sem lesz számunkra lehetetlen.