Bár nekem még nincs gyermekem, körülöttem sok család van, ahol közelebbről vagy távolabbról részese lehettem a születés csodájának. Karácsony alkalmából ezekre az időszakokra gondoltam vissza.
Kategória
#csakegygondolat
Elérkeztünk Szentestéhez, ez a nap pedig az adventi időszakunk lezárása. Ma hordozzuk magunkban Pintér Béla dalának a sorait, amelyek mindannyiunk számára elgondolkodtatóak lehetnek.
Holnap véget ér az adventi készülődésünk mind lelkileg, mind a családi karácsonyozásra. Ezúttal valószínűleg utóbbi nem a szokásos lesz a járványhelyzet miatt, de talán ez taníthat meg minket az ünnep valódi üzenetére.
A téli napforduló jelentheti az év legsötétebb napját, de egyben a fordulatot is: a világosság teret nyer az életünkben. Hiszünk ebben?
„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23)
A mai időjárás eléggé ködös volt, és lehet, nem csak én érzem úgy, hogy a közeljövő is kicsit „ködös” a sok bizonytalanság miatt. De vajon mi vár ránk a köd mögött?
Vannak helyzetek, amelyeket nem tudunk azonnal megoldani. Lehet, hogy megteszünk mindent: bevetjük a legjobb problémamegoldó eszközeinket, de mégsem változik semmi. Ilyenkor annyit tudunk csak tenni, hogy az időre bízzuk.
Valószínűleg ha megkérdeznénk az embereket, hogy a jelenlegi járványnak vannak-e pozitív hatásai, egyesek egyből rávágnák a kérdésre a „nem” választ, mások talán azt mondanák, hogy igen. Mindenesetre a hírekben szereplő rengeteg elszomorító számadat mellett jó látni, ha vannak olyan gesztusok is, amelyekre a járvány nélkül valószínűleg nem lett volna példa.