Ahogy már részletesebben is olvashattátok blogunkon, Sík Sándor (1889 – 1963) fantasztikus személyisége volt irodalmunk, egyházunk, fiatalságunk életének. Nagy hiba lenne elfelejteni őt, hatalmas veszteség lenne kihagyni a ziccert, hogy attól tanuljunk, akitől Szerb Antal és Radnóti örömmel tette, hogy annak a szavait forgassuk, aki a Nyugat aranykorában indulva is tehetséges költőnek bizonyult. Ezúttal Fáklya című versét ajánljuk figyelmetekbe.
Tegnap az Adna Café-ban voltam egy kedves barátnőmmel, amikor kiderült, hogy egy koncertnek is részesei lehetünk, ha van még egy kis időnk. Hát persze, hogy volt! Nekem főleg akkor jött meg a kedvem a dologhoz, amikor kiderült, hogy a ZsonG-trio verseket fog énekelni.
Szóval itt hallottuk megzenésítve Kőszeghy Elemér kárpátaljai költőtől az Emelj magasba című verset, amit most a Költészet Napja alkalmából (meg úgy egyébként is mert jó) megosztunk veletek!
Nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy azt hisszük: akadályba ütköztünk, valami nehézség állja el utunkat. De általában a Jóistennek célja van mindennel, az Ő tökéletes tervének része minden ilyen akadály. Prohászka Ottokár verse is erről szól.
Ne becsüljük le a másikért elmondott imádság erejét! Lehet, hogy nem egy villámcsapás képében érkezik rögtön a válasz, vagy csak évek múlva, de ti szüntelenül imádkozzatok!
Ma 200 éve született Arany János. A bicentenárium alkalmából ajánljuk figyelmetekbe az Él-e még az Isten? című, 1848-as verset. A költemény szép példája annak, az időt, a történelmi helyzeteket áthidalva milyen örök érvényű kérdéseket tesznek fel nekünk a klasszikusok.
Jézus azt mondja, hogy…. kezdődhetne a vers, de Reményik Sándor ehelyett gyönyörűen tolmácsolja Jézus szavait a mennyei házasságról. Szeretettel ajánljuk a figyelmetekbe!
Annyira szép ez a megfogalmazás, ez a cím! Ennél már csak maga a vers szebb. Fogadjátok szeretettel tőlünk ezt a Földes Lívia művet. Kívánjuk, hogy sok ilyesmi érzés legyen bennetek 2017-ben, szépeket lássatok, és ne felejtsétek:
olyannak látjátok a világot, amilyenek Ti vagytok!
Megpróbálunk olyan verset is mutatni nektek, amit nem szavalnak minden karácsonyi ünnepségen, és nem olvasnak fel minden második közösségi alkalmon. Nekünk tetszik!
A világirodalom számos kiemelkedő alkotása karácsony ünnepéhez kötődik, ahogy a magyar irodalom is megannyi csodálatos művel ünnepelte már karácsonyt. Időnként azonban megesik az is, hogy történelem, szakrális ünnep és a magyar irodalom összefonódik…
Élünk. Élhetünk. Életet adhatunk. Ez mind az Isten ajándéka, óriási kegyelem! Olvasónk, Hajling Tünde osztja meg gondolatait ezzel kapcsolatban Hálaének című versében, ami sokkal inkább ima igazából. A Teremtő Isten dicsérete egyrészt feladatunk, de fel is tölt minket, hiszen ilyenkor még jobban árad a kegyelem, megnyugvás, béke. Fogadjátok szeretettel!