Napjaink szentjeit talán könnyebben érezzük magunkhoz közelinek, hiszen nagyon sokan közülünk akár személyesen is találkozhattak velük, és valóban rengeteg kép, videó született róluk. De ne feledjük el, hogy a régi idők szentjei, bár nem ücsörögtek soha villamoson és nem szereltek össze svéd bútorokat, ők is ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ugyanúgy fájt nekik, ha megbántották őket, ugyanúgy sajgott a tenyerük egy fárasztó munkanap után és biztos vagyok benne, hogy ők se mindig mosolyogva ébredtek hétfő (vagy vasárnap) reggelenként.
vers
Ez a vers zenghet a lelkünk mélyén a kirándulások, zarándoklatok alkalmával is, csak esetleg nem tudjuk ilyen szépen megfogalmazni, mint Sík Sándor
Időről időre szeretnénk nektek megmutatni a magyar költészet Istenről szóló remekműveit: most Túrmezei Erzsébet versét hoztuk el Nektek!
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S én oly keveset gondolok veled,
És oly sokszor máshova nézek.
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Hányszor fordul elő nem hívőkkel, de még hívőkkel is sokszor, hogy az Istent teljesen máshogy képzeljük el, mint amilyen Ő igazából! Erről szól Lackfi János zseniális verse, a “Zsoltár-képeslap a töredelemről” című írás. Nem kell hozzá irodalmi tudás – mintha csak a saját gondolataimat olvasnám, magyarul, egyszerűen, mégis nagyszerűen. Hiszen a felismerés a lényeg: az Isten jó és szurkol nekünk!
Egy könnyednek tűnő, mégis hihetetlen mélységeket rejtő verset hoztunk nektek a magyar líra egyik legnagyobb mesterétől, Weöres Sándortól.
Egy verset hoztunk nektek az emberről, emberségről – és a mindennek értelmet adó Istenről.
Akár egy Szabó Balázs Bandája vagy éppen Quimby szám címe is lehetne ez: Az Isten-kereső lárma. De eláruljuk, nem az. Aki még emlékszik Ady Endre istenes verseire, talán még ez is rémlik neki. Nálunk minden esetre nagy kedvenc, a mai világban is eléggé időszerű.