Néhány napja írtunk egy nyílt levelet a kritikus híveknek, ami nagy örömünkre igencsak megindította a kommentelési kedvet. Már akkor éreztük, hogy ez a téma folytatásért kiált, ezért meg kéne írni a levél párját: mindezt a hívek szemszögéből. Még mielőtt azonban a gondolatot tett követte volna, a Szemlélek blogon megszületett az írás: a szentmise egy kisgyermekes anya szemével. Olvasásra ajánljuk!
Mondtad már valaha, hogy nem mész misére, mert nem szimpatikus a pap? Vagy inkább csendben elmentél egy másik templomba? Felmerült a szerkesztőségben, hogy foglalkozzunk a hívek “népvándorlásának” jelenségével. Azt hiszem Budapesten különösen is jellemző (vagy legalábbis könnyű megoldani), hogy valaki olyan misét keressen magának, ahol egy számára szimpatikus atya a főcelebráns. Engem nem olyan régen szenteltek pappá, ezért még emlékszem milyen volt a padban ülni, most viszont látom ezt a kérdést az oltár oldaláról is. Ebben a cikkben ezt a nézőpontot kísérelem meg elétek tárni.
Már nem tudunk semmihez alkalmazkodni. Önmagunkhoz sem. Nem tudunk, nem akarunk előre tervezni. Ad-hoc élni, „nézegetni” „plázázni” akarunk.
Vasárnap tüntetni fognak a kereskedelmi dolgozók a vasárnapi boltzár eltörlése miatt. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete felháborítónak tartja, hogy egy tollvonással szüntették meg az intézkedést.
Az Országgyűlés visszavonta a boltok vasárnapi zárva tartását előíró szabályozást kedden a kormány javaslatára, mivel az a kabinet szerint megosztó kérdésnek bizonyult az elmúlt egy évben és hasznosságáról az elért eredmények ellenére sem sikerült meggyőzniük az embereket.