Ma az utolsó gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a szeretetet jelképezi – így tehát a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé. A múlt vasárnap Mária volt a középpontban, ma viszont Keresztelő Szent János, aki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról prédikált a népnek.
A harmadik vasárnap kiemelkedik a többi közül, az öröm vasárnapjának is nevezik. E napon az Úr eljövetelének közeledtét ünnepeljük. Ez a vasárnap az örömé: Szűz Máriát dicsőítjük, aki világra hozta Jézust.
Advent második vasárnapját bronzvasárnapnak is nevezzük, ilyenkor a második gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Az első vasárnapot általában a hit vasárnapjának szokás nevezni (ez jelöli Ádámot és Évát, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást és az ebben való hit jelentőségét), valamint ez az egyházi év kezdetét is jelenti.
Nehéz megtalálni a módját, hogy elcsendesítsük a lelkünket. Sokszor csak esünk egyik teendőnkből a másikba és így van ez vasárnap is, így van az Istennel töltött időnkkel is. De mit tanítanak nekünk az elcsendesedésről, a lelki felkészülésről a múlt század vasárnapjai?
Kötelező. Erről a szóról csupa rossz dolgok juthatnak eszünkbe. Kényszer. Muszáj megcsinálni. Nincs választási lehetőségem, vagy ha van is, ha elmulasztom a kötelességem, az következményekkel jár. Na és persze a kötelező olvasmányok, melyek sokunk szívébe nem tudták belopni magukat. Lehet valami jó, ami kötelező? Milyen pozitív hatással lehet ránk bizonyos hitbeli, kötelező tevékenységek elvégzése?
A vasárnapok néha mintha már nem is a hétvége részei lennének, hiszen elkezdünk készülni a következő hét kihívásaira, várható feladataira, még az is lehet, hogy előre stresszelünk rajta. Ennél sokkal jobb megoldás, ha már vasárnap Isten kezébe adjuk a következő hetet: Ő akkor is velünk lesz!
Mély és elgondolkodtató írását ajánlotta figyelmünkbe Fülöp Beáta, aki arról írt, hogy mire tanította meg őt a karantén a vasárnapokkal kapcsolatban. Vajon mi tudtuk, átéreztük a vasárnap igazi lényegét, ünnepét a karantén előtt?
Az elvégzendő feladatok listája mindig hosszú, Isten mégis azt kéri, hogy egy napra álljunk meg és pihenjünk, méghozzá Vele. Mi kell ehhez? A Tesó blog egyik elgondolkodtató és hasznos írását szemlézzük.
Volt már olyan tapasztalatod, hogy behuppantál a padba a templomban, de a gondolataid még kavarogtak, és aztán mise végén jöttél rá, hogy végigülted a szertartást, de jóformán azt sem tudod, mi történt? Tudod, ahogy a repülőnek szüksége van felszállópályára – időre, hogy az égig emelkedjen – a te lelkednek sem megy ez egyik pillanatról a másikra. Íme három egyszerű tanács a teljesebb jelenlét eléréséhez.