2016. 04. 14.

Vasánap is nyitva

Már nem tudunk semmihez alkalmazkodni. Önmagunkhoz sem. Nem tudunk, nem akarunk előre tervezni. Ad-hoc élni, „nézegetni” „plázázni” akarunk.

És azt, ha eszünkbe jut két gyorsfagyasztott pizzát venni vasárnap – azt akkor és ott megtehessük. Mert nem tudunk várni hétfőig. Ezzel sem. Egy félreértelmezett „carpe diem” az egész életünk, amiről azt gondoljuk, hogy szabad akaratunkból tervezett cselekvéseink egymásutánja…

A legboldogtalanabb társadalmak a fogyasztói társadalom talaján virágoznak… a jóléti Amerika mára egy prozac országgá nőtte ki magát. A szerzés, vásárlás öröme hamis illúzió – fenntartója a média ipar, eszköze a marketing.

A vasárnapi nyitva tartás nem a szabad döntés princípiuma, a vasárnapi nyitva tartás kikövetelése nem a szabadságunk szimbolikája, sokkal inkább a rendezetlenségünk, ziláltságunk, ostobaságunk leképeződése. Nincs idő a baráti kapcsolatainkra, nincs pénzünk a kultúrára – mondják, szegény ország, rohanó világ… Bolyongásra a szupermarketek polcai közt mindig jut. Pedig hát… a kiállítás megnyitók ingyen vannak, mennyivel értékesebbek lennének a percek a könyvtár polcai közt sétálgatva mintsem árukkal megrakott gondolák labirintusában. De nekünk szórakozásnak is már csak a fogyasztás jutott. Végérvényesen elvesztünk, és erre legjobb példa, hogy mi a hét minden napján fogyasztani akarunk.

(forrás: nkf.blogstar.hu

Egyéb
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás