Tízezren a 777-ért kampány
Vers

Reményik Sándor: Üres templomban

Reményik Sándor gyönyörű verse elképesztően aktuális. Sokan vágyhatunk most a templom csendje után. Remélhetőleg a járvány végén jobban fogjuk értékelni azt.

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
 
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
 
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
 
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
 
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

 

hirdetés

Zámbori Soma előadásában itt hallgatható meg:

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás