Nagyon szeretjük Túrmezei Erzsébet verseit, már jó párat olvashattatok nálunk is. Ez a verse arról szól, hogy milyen lehet vizsgázni a Mesternél – szeretetből.

Nagyon szeretjük Túrmezei Erzsébet verseit, már jó párat olvashattatok nálunk is. Ez a verse arról szól, hogy milyen lehet vizsgázni a Mesternél – szeretetből.

Olyan jó érzés a mai világban valakitől levelet kapni, amit valaki kézzel megírt, megcímzett a nevedre, aztán a postás valamelyik hajnalon kihozza. Szerintem az Atya legszívesebben minden reggel bedobná a postaládánkba ezt a levelet. Egy ima, melynek minden sora a Bibliából származik.

Biológia, vagy környezetismeret órán már biztos hallottuk ezt a szót. A természetes közeg nem csak egy tér, ahol az élet fennmaradásának a legjobb körülményei adottak. A természetes közeg a maga módján valóságos „közeg”, ahol az élet valóságosan is jelen van.

Henri Boulad egyik rendtársa mindig, amikor találkoztak a folyosón, megállította és ezt mondta neki: „Pater Boulad, Ő szeret téged, őrülten szeret téged!…” Henri szórakozottan válaszolta neki: „Igen, rendben van, így van…” és közömbösen sietett tovább a dolgára. Csak később értette meg, hogy mit is akart neki mondani ezzel: „Ez az ember a hit legmélyebb pontját érintette meg, az evangélium lényegét, a keresztény kinyilatkoztatás magvát. Jézus teljes üzenete van benne: Isten őrülten szeret téged.”

Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.

A hétfő mintha mindig visszavetné némiképp a lendületünket. A hétvégén feltöltődünk, aztán nekifeszülünk a következő napok kihívásainak, folytatódnak a végtelennek tűnő előadások az egyetemen, vagy sorakoznak a teendők munkánkkal kapcsolatban. Amit vasárnap éreztünk, ilyenkor már ismeretlen. Ha engedünk a kísértésnek.

A megbocsátás témát már sokszor boncolgattuk. A hogyantól kezdve az önmagunknak való megbocsátásig. De szeretni az ellenségemet? Tényleg képes vagyok rá, vagy csak álszenteskedek? Cseri Kálmán, nagy hatású református lelkész, fantasztikusan foglalja össze ezt a nehéz témakört.

Érdemes megvizsgálni az indítékainkat bizonyos helyzetekben. Mit várunk Istentől? Miért is fordulunk Felé?
