Küldetésünk van, s nem is akármi: a keresztény Magyarország nem csak eszme, hanem az egyetlen járható út. Meg kell újulnunk hitünkben és szolgálnunk kell nemzetünket.
Gondolatok Szent István király ünnepén.
Küldetésünk van, s nem is akármi: a keresztény Magyarország nem csak eszme, hanem az egyetlen járható út. Meg kell újulnunk hitünkben és szolgálnunk kell nemzetünket.
Gondolatok Szent István király ünnepén.
Aachen a német-holland-belga hármashatár mellett fekszik, 1200 km-re Budapesttől. Gyönyörű dómja a világörökség része, mégis kevesen tudják róla, hogy egyik oldalkápolnája az „Ungarnkapelle”, azaz a „magyarok kápolnája” nevet viseli.
Augusztus huszadikához közeledve államalapító szent királyunknak évről évre el kell viselnie, hogy a legkülönfélébb politikai és szellemi irányzatok képviselői előadják a maguk István-értelmezését. Mindebben a legfájóbb az, hogy az elemzők többsége képtelen meglátni őt mint mélyen hívő keresztény embert és uralkodót. Talán van, aki úgy gondolja: a nevéhez kapcsolódó „szent” előtag afféle vezetéknév, esetleg a „beosztására” utal… Ezzel szemben nem kerülhetjük meg a zavarba ejtő tényt, hogy legnagyobb, első királyunk valóban szent volt, ennek valamennyi ismérvével és következményével együtt. Legmélyebb motivációi a Szentháromságba vetett hitéből fakadtak, még akkor is, ha politikai jellegű döntésekhez vezettek.
Most csak egyetlen gondolatot szeretnék felvetni a közelgő ünnep előtt, minden rossz szándék nélkül.