A mindennapi rutin, a készülődés és az utazás már szinte minden tudatosság nélkül a napunk része tud lenni. Nem figyelünk a részletekre, mert már a megszokás vezérel bennünket, hogy minden rendben menjen. De mi a helyzet, ha valami kizökkent minket ebből?
rózsafüzér
Közeledik a vakáció, a nyaralások ideje. Mindenki célba vesz egy nyaralót, kempinget, szállodát, ahol fel tud töltődni, ki tudja pihenni az év fáradalmait. Sokan csak a Balatonig mennek vagy egy csendes vidéki nyaralóba, de egyre többen vállalkoznak nagyobb utakra. Vajon ki, hogy vág neki az útnak?
A világméretű katolikus segélyszervezet, a „Kirche in Not” (Szükséget Szenvedő Egyház) az Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért nevet viselő akcióban való részvételre szólít fel. Október 18-án helyi idő szerint 9 órakor a világ minden táján különböző korú gyermekek összegyűlnek, hogy együtt imádkozzanak az egységért és a békéért. A világ több részén fél órára felfüggesztik a tanítást is.
Körülbelül egymillió emberből álló imalánc vette körül szombaton Lengyelországot, a hívek több mint 3500 kilométer hosszan, az országhatár közelében kijelölt mintegy 4 ezer helyen, 320 templomban, valamint hajókon, hegycsúcsokon és több repülőtéren is rózsafüzért imádkoztak a világ és a haza békéjéért – írja az MTI lengyelországi tudósítója.
Magyarországon nagyon ritka, hogy egy labdarúgó nyíltan beszél a hitéről. A 777 abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Filipe Oliveirával, a Videoton portugál futballistájával készíthetett interjút. Hirling Zsolt után ő a következő kiszemelt sportolónk, akivel nem csak munkájáról, hanem az általa vallott értékekről is beszélgettünk. Filipe Oliveira őszintén beszélt hitéről, pályafutásáról, kudarcokról és nehézségekről egyaránt.
A minap Budapesten egész hosszan buszoztam átszállás nélkül. Ilyenkor az emberek több dolgot szoktak csinálni: megállás nélkül nyomkodják telefonjukat, cöcögnek és kritizálják a többi utast vagy a sofőrt vagy a hülye gyalogosokat, bömböltetik a zenét a fülükbe, bámulnak kifelé az ablakon, vagy jobb esetben olvasnak, ha nem egyedül vannak, akkor beszélgetnek. Teljesen hangulatfüggő, hogy mikor melyik megoldást választom. De most eszembe jutott, hogy ez alatt a 20 perc alatt pont el lehetne mondani egy kötött imát, amibe este már fáradtan biztos, hogy belealudnék.
Rózsafüzér – a legjobb példa, talán a legtöbb kritikát kapó ima, de minden szenthez szóló vagy más kötött ima is elvesztette népszerűségét (ha egyáltalán valaha volt neki). Ezt csak az öregek és az apácák mormolják… Mi értelme ennyiszer elmondani valamit egymás után… Oda se tudok figyelni rá, csak mondom, mint a gép… Hosszú… Nem nekem szól… De biztos, hogy nem tudnánk ezt megcáfolni, ha megpróbálnánk? Nekem igenis van igényem a kötött imára, és jó élményem is akad!