„Földi létünk talán egyik legfontosabb célja, hogy ünnepet szervezhessünk magunknak és egymásnak. Életünk apróbb győzelmeit közösen, együtt meg kell ünnepelnünk. Az ünnepek erősítik hitünket, összetartozásunkat, közösségünket.” Böjte Csaba testvér ma is aktuális adventi gondolatait szemlézzük.
„Az egyik legnagyobb kihívás ebben az időszakban, hogy nem érezzük magunkat biztonságban” – kezdte üzenetét Hegyesi Zita a Baptista Női Misszió adventi sorozatában. De mit tudunk tenni ilyenkor, hogy mégse érezzük magunkat tehetetlennek? Hogyan bátorodhatunk?
Sokan kerültek nehéz helyzetbe a világjárvány és az egyre szigorúbb korlátozások miatt. Volt, aki elveszítette egy közeli rokonát. Volt, aki elveszítette a munkáját. De tudod, mit nem kell elveszítenünk soha? A reményt, amelyet maga az élő Isten ad nekünk újra és újra.
Darázsfészekbe nyúlok, ebben biztos vagyok. Rengetegen nem fognak velem egyetérteni, de ezt nem is várom el. Alábbi soraimnak nem célja bárkit meggyőzni, megbélyegezni és főleg elítélni. Tökéletesen megértem azt, aki a mélyről jövő vágyaira hallgat és hosszú évek reménytelennek tűnő várakozása után a lombikprogram mellett dönt. Akkor is megértem, ha katolikus. De szeretném elmondani, hogy én miért nem választom ezt az utat. Csupa énközlés következik: az ÉN utam.
Isten nem azt ígérte, hogy beteljesíti minden vágyunkat, hanem, hogy reménységet ad minden helyzetben, amelyet az élet elénk hoz. Ezt jelenti a reményteljes jövő. Révész Szilvi, a Baptista Szeretetszolgálat korábbi kommunikációs igazgatója, a Family magazin szerkesztője fontos különbségre hívja fel a figyelmünket.
Valószínűleg az otthoni karanténban eltöltött idő alatt már mindannyiunknak volt legalább egy pár percünk, hogy megálljunk és feltegyük magunknak a kérdést: „Istenem, merre tart az életem?” De vajon megtaláltuk-e már a választ is vagy még keressük azt?
Sokszor halljuk mostanság, hogy a koronavírus-járvány utáni világ nem olyan lesz, mint amilyen előtte volt. Már napok óta jár ennek kapcsán a fejemben egy mondat: „Egy új világ, egy szebb jövő”. Talán a Signum együttes dicsőítő dala sosem volt még olyan aktuális, mint a jelenlegi helyzetben. Saját gondolataimat osztom meg veletek a dal számomra legszívhezszólóbb soraival.
Az emberiség hatalmas kihívás előtt áll. Meg kell küzdenie egy világméretű vírussal és utána választ kell adnia rengeteg kérdésre. De addig is hatalmas nyomás nehezedik ránk, egyszerű emberekre, akik otthon maradtunk, vagy éppen kilátástalannak tűnő módon robotolunk mások helyett is. Ilyenkor nagyon könnyen elvesztíhetjük a reményt.