Természetes, hogy fiatalon az ember tudni szeretné élete célját, keresi az elhívását. Azonban néha hagyni kell a dolgokat kibontakozni. Mindennek megvan a maga ideje.

Természetes, hogy fiatalon az ember tudni szeretné élete célját, keresi az elhívását. Azonban néha hagyni kell a dolgokat kibontakozni. Mindennek megvan a maga ideje.

Vajon hányan biztosak abban, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel, ha leérettségiztek? És utána? Szerinted hányan bizonytalanodtak el, hogy azon a pályán vannak-e, amelyre a leginkább illenek? Ha még a hitünket is beemeljük a képbe, sokszor még nagyobb a dilemma: tényleg azt csinálom, amire Isten teremtett?

Templomon, közösségen és családon kívül számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, amik nem a megszokott keresztény keretek között zajlanak. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: „Mit is kéne tenni?”

Magamon és másokon is gyakran tapasztalom, hogy zseniálisan játszunk a szavakkal. Kiváltképp igaz lehet ez, amikor a hitünkről esne szó, a hittől kicsit távolabb álló közegben: a munkahelyen. Tehetségünk van a hallgatáshoz, a tereléshez, a színészkedéshez. Lássunk néhány példát!

Nemrégiben új irodába „költöztem” a munkahelyemen. Ilyenkor meg kell szokni az új teret, egy lakáshoz hasonlóan ezt is „be kell lakni”, aminek előfeltétele, hogy a saját cuccaid bekerüljenek, az előző „lakóé” pedig költözzenek vele tovább. Épp a régi és új holmikat rendezgettem, amikor a kezembe akadt egy bekeretezett újságcikk, amiben egy neves üzletember vall az életéről…

A hétfő nem mindig indul olyan simán. Egy ima azonban megadhatja egy ilyen nehéz napnak is lendületét.
