Vajon egy átlagos ember hány bűnt követ el élete során? Ezen még soha nem gondolkoztam el, de a vasárnapi szentmisén egy kis „matekozással” nagy szám jött ki. Jézus ezeket a terheket is vitte a vállán és miután elesett a kereszttel, mindig felállt. A nagyböjtben különösen is fontos tudatosítanom magamban, hogy ha elesek, akkor álljak is fel!
Aki április 11-e és június 9-e között utazik Rómába, annak igazán különleges élményben lehet majd része, ha ellátogat a Scala Santához, azaz a Szent lépcsőhöz. Megszabadítják ugyanis eddigi burkolatától a lépcsősort, amelyet hatvan napon át hívők és turisták is eredeti állapotában láthatnak.
Valószínűleg kevesen gondolnánk arra, hogy már Jézus is az érzelmi nevelést használta volna példabeszédeiben. Márciusi OFFLINE vendégünk, Pécsi Rita neveléskutató viszont erre is rávilágított előadásában.
Jézus pusztai megkísértéséről hallhattunk a mai evangéliumba. Most, a nagyböjt kezdetén különösen aktuális ez az igeszakasz. Nem a megkísértés miatt, hanem azért, hogy példát vegyünk Krisztusról, aki a szolgálata megkezdése előtt, elvonult böjtölni és találkozni az Atyával. Márpedig, ha Jézus szükségét érezte ennek, mennyivel inkább fontos ez számunkra! Összegyűjtöttem ezért néhány igerészt, ami inspiráló és tanulságos lehet számunkra a nagyböjti elhatározásainkhoz.
Február 14-én szinte mindenkinek eszébe jut a szerelem, szeretet valamilyen formában. Sok szerelmes pár ünnepli világszerte a Valentin-napot, míg mások feleslegesnek tartják, mondván, nem csak egy nap kell kimutatni a szeretetünket egymásnak. Olyanok is akadnak, akik ellenzik vagy éppen bosszankodnak miatta. Egy szó mint száz, a Valentin-nap nagyon megosztó köreinkben. Most azonban közelítsük meg egy kicsit más szemszögből is!
A katolikus egyházfő mikroblogján megjelent üzenetében Jézust a sebesült emberhez lehajoló, azon segítő irgalmas szamaritánussal azonosította.
Hodász András atya mesélte egyszer, mikor még oktatott gyermekeket hittanra, hogy nehéz a fiataloknak Istenről mint Atyáról beszélni. Mikor rákérdeztem, hogy miért érzi így, András válasza megdöbbentett: azért, mert az osztály nagy része számára az „apa” szó nem a biztonságot, az elfogadást és a szeretetet jelenti, hanem valakit, aki távol van, aki szigorú, aki sokszor kiabál, és nem tudja kifejezni az érzéseit. De vajon az Atya valóban ilyen apa lenne?
“Ha újból választhatnék, akkor is újból a munkát választanám, a feladatot választanám, a kihívást választanám; azt, hogy bajba lévő gyerekeket reálisan tudjak segíteni, mint azt, hogy kényelemben, vagy jólétben, cicomázás közepette zselézzem a hajamat…”