Az elmúlt napokban letarolta az internetet az a hír, hogy egy számítógépes játékban Jézus karakterével játszhatunk.
Tudni kell rólam, hogy gyermekkorom óta nagyon szeretem a szimulátoros számítógépes játékokat: a labdarúgástól a kamionon át egészen a mozdonyvezetésig mindent kipróbáltam már a virtuális világban. Nehéz meglepni már bármivel is, vén rókának számítok ezen a téren, még ha az utóbbi években érthető okokból csökkent is az erre a tevékenységre fordított időm. Most mégis sikerült: egyik – nem hívő – barátom mutatta a cikket vigyorogva, miszerint hamarosan egy olyan számítógépes játék jelenik meg, amelyben Jézust irányíthatjuk.
Rendkívül vegyes érzelmeim voltak – és ez azóta csak erősödtek. A legfontosabb, hogy a játékról – szakmailag és erkölcsileg is – csak azután érdemes hosszabban beszélni, hogy az egyáltalán megjelent. (Ez csak jövőre várható.) Az előzetes videóból annyit tudhatunk meg, hogy Jézus életével ismerkedhet meg a játékos – és ez utóbbi egy nagyon lényeges információ! Mert ha valóban arról lesz szó, hogy a játékosok megismerhetik Jézus életét és csodáit – nem kitaláció alapján, hanem biblikus alapon – akkor ez az elsőre furcsának tűnő kezdeményezés akár még jól is elsülhet. Ha ez a játék nem csap át egy istenkáromló bohózatba, hanem segít Krisztust követni, akkor a kifogásaim és kételyeim nagy része el fog párologni.
Az előzetes szerintem meglehetősen giccsesre és igénytelenre sikeredett, az volt az érzésem, mintha egy jószándékú, de alaposan félrecsúszott valamit látnék. Inkább kedvtaszító, mintsem lelkesítő:
Ugyanakkor mélyen hiszem, hogy nem a kereszténység üzenetén kell változtatni, mert az örök érvényű, sokkal inkább az üzenet csomagolásán. A mai kor emberének a mai kor nyelvén kell az örömhírt terjeszteni – és igényesen! Egészen biztos vagyok abban, hogy amikor felvetődött, hogy filmet készítsenek Jézus életéről, akkor sokan hátrahőköltek. Hogyan is játszhatná el valaki Jézust, hogyan is lehetne filmen visszaadni az ő életét? (Nem is sikerült mindig, de ez másik cikk témája lehetne.) Ám amikor azt tapasztalták, hogy ez a vizuális alkotás segíthet elmélyülni a hitben, akkor felismerték, hogy igenis ki kell használni az etikus és megfelelő keretek között a technika adta lehetőséget.
Hangsúlyozom, hogy ez az egész kérdésfeltevés, csak akkor nyer értelmet, ha a játék igényesen és érdekesen segít megismertetni a fiatalokkal Jézus életét, megváltásának csodálatos üzenetét.
Nagyon szurkolok, hogy így legyen, de addig is egy javaslat: valószínűleg sokkal jobban jársz, ha nem te irányítod Jézust, hanem Ő téged!
Martí Zoltán
Fotó: Steam
3 hozzászólás
A számítógépes játék nem az evangelizálás műfaja. Tény, hogy a Biblia nem tiltja, de ez csupán azért van, mert akkoriban még nem létezett. Az ember a valóságban éljen, ne a képernyőn! Ehhez igazából nem is kell kereszténynek lenni, egyszerűen az emberi méltóságból és a valóság tiszteletéből fakad.
Azt meg meg sem kérdezem, hogy vajon a játék készítői egyeztettek-e az egyházzal, vagy egyáltalán lenne-e bármilyen építő szándékuk, és nem csupán az ingyenreklám a céljuk ezzel az abszurd ötlettel?
Az ember a hajdani vadászó életmódból fakadóan ösztönösen vágyik az izgalomra, ám az agyoncivilizált életmód velejárója, hogy az életünk többnyire dögunalmas. Erre a legkényelmesebb megoldás számítógépes játékokkal élménnyel izgalmasabbá tenni az életet, de ez egy zsákutca, egy szellemi kábítószer.
Persze mindenkinek jól esik azt hinni, hogy ő a terminátor, meg a szupermen, vagy most éppen Jézus, de valójában csak egy idióta gyerek, aki színes pontokat bámul a képernyőn, miközben fizikailag és szellemileg leépül. Nem gondolom, hogy ez bármilyen esetben is az Isten dicsőségére lehetne.
Amikor egymásra jelzőket aggatunk tudni lehet hogy ott nem Isten munkálkodik. Az evangelizálás tartalmat ad nem platformot. Az emberi méltóság a másik tiszteletén alapszik álságos ezt követelni miközben a másik csak egy
“hülye gyerek” bélyeggel le van intézve.
Az utasítás az volt, hogy hirdessétek az evangéliumot minden nemzetnek. Megkötöttségeket nem említett Jézus. Az üzenet állandó és változatlan, az üzenethordozó az változhat. Akkoriban volt személyes átadás vagy a papír alapú (levél). Jelenleg sokkal több van. Lehet akár digitális kódolás, mint a játékok, filmek zenék. Mert nem a postás vagy a csomag számít, nem ez a tökéletes, hanem az üzenet maga a tökéletes. És ha azt egy postagalamb által vagy az internet által közvetíted a célcsoport felé, az a te dolgod. A fenti játék különben pontosan azt bizonyítja, hogy mi keresztények milyen ostobák vagyunk. Nem használjuk ki a lehetőségeket, és így más neveli fel helyettünk a gyereket. Majd a világ fog ilyen elferdített játékokat, filmeket, zenéket készíteni, és mi ülünk ölbe tett kézzel és „agyonverjük” azt a pár megmaradt lehetőséget is, amivel az evangéliumot még hirdethetnénk ennek a tőlünk elidegenedett világnak. (KMA)