A következő néhány gondolatot a MEHR konferenciáról hozzuk nektek, de mindenhol nagyon fontos, ahol ima van, ahol dicsőítés van, ahol közönség van. Érkezz meg, legyél jelen, áldd az Urat!

A következő néhány gondolatot a MEHR konferenciáról hozzuk nektek, de mindenhol nagyon fontos, ahol ima van, ahol dicsőítés van, ahol közönség van. Érkezz meg, legyél jelen, áldd az Urat!

Tehetnék nagy újévi elhatározásokat, és tervezhetném órákon át, hogy jövőre minden más lesz. Ami eddig rossz szokás volt, azt biztos meg kell próbálni elhagyni, és még inkább törekedni a tökéletességre, az élet check list-jeinek kipipálására, még kedvesebbnek lenni, még több helyre elutazni, és még sorolhatnám.
De nem ezeket tervezem (én sem).

A karácsony Isten és ember egymásratalálásának ünnepe. A pillanat, amire azóta vártunk, hogy Ádámnak el kellett hagynia az Édenkertet. Szent Anzelm egy imádságban fogalmazta meg az ember vágyakozását az Istennel való találkozásra. Csöndes percekre, fa alá ajánljuk!

Valljuk be: néha nehéz elhinni, hogy fényév távolsággal ezelőtt, amit mi már kvázi kőkorszaknak érzünk, éltek emberek, hittek Istenben {ugyanabban!}, és imádkoztak hozzá, ráadásul egész hasonló módon, ahogy mi tesszük. Élő szív, égő szeretet, jelenlét, érzelem… Egy mindennapi ima következik.

Volt már olyan, hogy egy lelkigyakorlaton végighallgattad a buzdítást a megtérésre, sőt fel is lelkesültél, de amint hazaértél, elszállt a lelkesedés, mert hirtelen olyan lehetetlennek tűnt az egész? Vagy van olyan bűnöd, ami vissza-visszatér, amitől nem tudsz szabadulni, és el sem tudod képzelni, hogy mi akadályoz ebben? Akkor ez a cikk neked szól!

Lelkivezetőként nem tudom nem észrevenni azt az általános tendenciát, hogy sokaknak nehezen megy a lelkiélet. Vannak persze egyéni szempontok, egyedi problémák, mégis azt gondolom, hogy van néhány általános jelenség, amiről érdemes írnom. Nem akarok nagyon filozofikus lenni, de azzal kell kezdenem, hogy a nehézség egyik gyökere a társadalom, amiben élünk.

Amikor először jön valaki lelkivezetésre, mindig az az első kérdés, hol tart most a lelki élet útján. Ez fontos információ ahhoz, hogy személyre szabott és hasznos tanácsokat tudjak adni, hiszen nem ugyanaz kell az éppen most elindulónak, mint annak, aki már gyakorlott. Itt összeszedtem a három (+1) leggyakoribb tanácsot, amit a lelki életben kezdőknek szoktam mondani.

Mennyire sokszor érezzük, mondjuk, látjuk ezt magunkkal vagy másokkal kapcsolatban! Hányszor kell egy nap imádkozni? Hány percig? Mit mondjak? Üljek, álljak, térdeljek? Egyedül, a párommal, közösségben, templomban? Valószínűleg egyik kérdésre sincs rossz válasz: ha imádkozunk, és mi annak szánjuk, akkor az már csak jó lehet. De ha nem hiszed el, hogy ez mennyire egyszerű, akkor próbáld ki, hogy a következő mondatkezdések közül legalább 3-at befejezel. Az már fohász. Ha többet is, az már ima.
