Kovács Zsolt atya nyár óta a Váci Egyházmegye ifjúsági lelkésze. A vele készült interjúban nemcsak arról beszélt, milyen tervei vannak helyi szinten az ifjúságpasztoráció területén, hanem arról is, hogy általánosságban mire van ma szüksége a fiataloknak, milyen irányba tart a Katolikus Egyház, mit jelent az, hogy túlságosan önmagunkra hivatkozóvá váltunk, és hogyan tudunk ebből kilépni. A Váci Egyházmegye oldalát szemlézzük.
„Egy ferencesnek a nagyon egyszerű embertől kezdve a sokdiplomásig mindenkit el kell érnie” – hangsúlyozta beszélgetésünk során Dobszay Benedek OFM, azaz Bence atya. A ferences rend tevékenységét szemlélve hamar rájövünk, hogy ez a kijelentés ma sem marad meg csupán vágynak; a testvérek az élet sok-sok területén szolgálnak, az oktatástól kezdve az ifjúságpasztoráción és a szegények megsegítésén át a lelki egészség megőrzéséig. A szolgálatok a rend központi alapítványa, a Ferences Alapítvány támogatásával működnek. Bence atyával rendjének szerteágazó, folyamatosan megújuló tevékenységeiről és személyes megtapasztalásairól beszélgettünk.
Nem olyan régen betöltöttem az utolsó XX-es életévemet és ezzel együtt a köszöntésekkor kedvesen emlékeztettek, hogy jövőre már 30 leszek. De ne aggódjak, mert az is csak egy szám. Őszintén szólva nekem mindeddig meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kellene a korom miatt. Vajon miért izgat az életkor annyi embert? Miért olyan nehéz szembenézni az évek múlásával?
„A templom ajtaját szélesre tártuk, és 50 órán át be se csuktuk. Ott tömörültünk egy egész hétvégén át, örültünk egymásnak, és éreztük, hogy az egyház él.” Ez a beszámoló nem a távoli múltból származik, hanem a közelmúltból, egészen pontosan olvasónk hétvégi élményét osztotta meg velünk. Bár sokszor érezhetjük azt, hogy a fiatalok távol kerültek az egyháztól, de jó látni, hogy vannak olyan közösségek, alkalmak, ahol még él az egyház.
Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Idén egy év kihagyás után újra megrendezték Augsburgban a MEHR konferenciát. Dicsőítések, tanítások, tanúságtételek, találkozások. Főként ezek jellemezték a kint töltött három napot. A találkozót az augsburgi imádság háza (Gebetshaus) szolgálói rendezték, ezért áthatotta napjainkat az imádság háza szelleme. Mi is ennek a lényege? Egy mondatban: Isten éjjel-nappali, szüntelen imádása, amint a mennyben, úgy a földön is. Ebbe tekinthettünk be a sok-sok dicsőítés által.
Miért is szervez a Katolikus Egyház pár évente ilyen nagyszabású találkozókat? Egyáltalán honnan jött az ötlet? Mi adja a témáját? Ha kérdéseid voltak, akkor ebből a cikkből szerezhetsz több ismeretet!
Ma van a Missziók Vasárnapja. Keresztényként nemcsak az ima, az egyházi előírások betartása a fontos, hanem az élő szeretet megnyilvánulása is. Ennek tökéletes terepe a misszió: a szegények, elesettek segítése, az evangelizáció, a hiteles példaadás és még sorolhatnánk. A következőkben a 777 szerkesztői mesélnek a saját missziós elhívásaikról, szolgálataikról.
A napokban publikált „Magyar Ifjúság Kutatás 2016” eredményeit felvonultató tanulmány hamar hatalmasat turnézott az összes on- és offline médiafelületen, elemzések széles skáláját hozva magával. A 777 Bese Gergő atya gondolatébresztő írásával nyitott, amelyben a szerző erős aggodalommal teszi fel a kérdést az egyház(ak)hoz stabilan kötődő fiatalok számának rohamos csökkenése kapcsán: „Hogyan lehetünk hitelesebbek az emberek szemében?”.
A legfrissebb kutatási adatok tükrében fel kell vetnünk néhány kérdést – és a közeljövőben égetően szükséges jó és hatékony válaszokat találnunk.