Kovács Zsolt atya nyár óta a Váci Egyházmegye ifjúsági lelkésze. A vele készült interjúban nemcsak arról beszélt, milyen tervei vannak helyi szinten az ifjúságpasztoráció területén, hanem arról is, hogy általánosságban mire van ma szüksége a fiataloknak, milyen irányba tart a Katolikus Egyház, mit jelent az, hogy túlságosan önmagunkra hivatkozóvá váltunk, és hogyan tudunk ebből kilépni. A Váci Egyházmegye oldalát szemlézzük.
„Egy ferencesnek a nagyon egyszerű embertől kezdve a sokdiplomásig mindenkit el kell érnie” – hangsúlyozta beszélgetésünk során Dobszay Benedek OFM, azaz Bence atya. A ferences rend tevékenységét szemlélve hamar rájövünk, hogy ez a kijelentés ma sem marad meg csupán vágynak; a testvérek az élet sok-sok területén szolgálnak, az oktatástól kezdve az ifjúságpasztoráción és a szegények megsegítésén át a lelki egészség megőrzéséig. A szolgálatok a rend központi alapítványa, a Ferences Alapítvány támogatásával működnek. Bence atyával rendjének szerteágazó, folyamatosan megújuló tevékenységeiről és személyes megtapasztalásairól beszélgettünk.
Nem olyan régen betöltöttem az utolsó XX-es életévemet és ezzel együtt a köszöntésekkor kedvesen emlékeztettek, hogy jövőre már 30 leszek. De ne aggódjak, mert az is csak egy szám. Őszintén szólva nekem mindeddig meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kellene a korom miatt. Vajon miért izgat az életkor annyi embert? Miért olyan nehéz szembenézni az évek múlásával?
„A templom ajtaját szélesre tártuk, és 50 órán át be se csuktuk. Ott tömörültünk egy egész hétvégén át, örültünk egymásnak, és éreztük, hogy az egyház él.” Ez a beszámoló nem a távoli múltból származik, hanem a közelmúltból, egészen pontosan olvasónk hétvégi élményét osztotta meg velünk. Bár sokszor érezhetjük azt, hogy a fiatalok távol kerültek az egyháztól, de jó látni, hogy vannak olyan közösségek, alkalmak, ahol még él az egyház.
Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Idén egy év kihagyás után újra megrendezték Augsburgban a MEHR konferenciát. Dicsőítések, tanítások, tanúságtételek, találkozások. Főként ezek jellemezték a kint töltött három napot. A találkozót az augsburgi imádság háza (Gebetshaus) szolgálói rendezték, ezért áthatotta napjainkat az imádság háza szelleme. Mi is ennek a lényege? Egy mondatban: Isten éjjel-nappali, szüntelen imádása, amint a mennyben, úgy a földön is. Ebbe tekinthettünk be a sok-sok dicsőítés által.
Sokat tudósítottunk nektek a krakkói Ifjúsági Világtalálkozóról, amelynek tegnap lett vége. Meleg váltásban indult el egy következő nagy zarándoklat, a 27. Mladifest Ifjúsági Találkozó Medjugorje városában, Bosznia-Hercegovinában. A különleges atmoszférájú helyszínre több mint ötvenezer ember érkezik a világ közel 60 országából, hogy egy héten keresztül közösen mélyítsék hitüket.
Évek óta keresed az igazságot? Keresed Istent? Úgy érzed, valami még hiányzik az életedből? Választ akarsz kapni a kérdéseidre? Vagy egyszerűen szeretnéd a hited pislákoló tüzét hatalmas lángra lobbantani? A Lelkes Napokon éppen erre lesz lehetőséged. A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás ifjúsági táborában ugyanis kivételes módon találkozhatsz Istennel!
Miről lehet bennünket keresztényeket megismerni? Mások vagyunk, mint a nem keresztények? Van valami különleges ismertetőjelünk? Kéne, hogy legyen? Úgy érzem, sokszor rossz oldalról közelítjük meg ezeket a kérdéseket. Ha elsajátítanánk egy új szemléletet ezzel kapcsolatban, sokkal szabadabban és hitelesebben élhetnénk keresztényként a világban.
Április 9-én, 17 órától olyan dolog történik a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban, amire ott még nem volt példa. A pompás nagyterem színpadán egész este fiatalok tesznek majd tanúságot Jézusba vetett hitükről ─ zenével, prózában és sok kreatív ötlettel − érdeklődő kortársaik előtt. A „Te is lehetsz sztár” mottót a hely ihlette, s egész este arról lesz szó, hogy vajon mi adhat igazi fényt, ragyogást, világosságot az ember életének.