Vannak helyzetek, amikor mindent el tudunk képzelni, csak azt nem, hogy Isten velünk van és támogat. De vajon a szubjektív érzéseinkre kéne hagyatkozni, vagy a több ezer éve stabil kősziklára, az igére?

Vannak helyzetek, amikor mindent el tudunk képzelni, csak azt nem, hogy Isten velünk van és támogat. De vajon a szubjektív érzéseinkre kéne hagyatkozni, vagy a több ezer éve stabil kősziklára, az igére?

Lehet, most úgy érzed reménytelen helyzetben vagy, de tudd, nem vagy egyedül. Ha kinyitod a Bibliádat, számtalan történetet találsz, melyből erőt meríthetsz.

A múlt héten már írtunk pár gondolatot Jézus vízen járásának történetéről, ezúttal pedig Bese Gergő atya osztja meg elmélkedését olvasóinkkal.

Biztos sokszor hallottuk már az evangéliumokban a „mustármagnyi” kifejezést, de vajon nekünk van-e ekkora hitünk? Hiszen Jézus azt mondta, hogy ha igen, akkor semmi sem lesz számunkra lehetetlen.

Néhány napja megdöbbentem saját magamon: azon kaptam magam egy interjú közben, hogy szégyellem Jézust. Talán veled is előfordult ez, talán nem, de szeretném elétek tárni, hogyan szeretnék változni ebben – újra. A hit ugyanis tényleg nem magánügy.

Nem olyan régen egy kérdés érkezett hozzánk az Instagramon azzal kapcsolatban, hogy miként tudunk újra talpra állni egy nagy trauma után. Nehéz ebben a témában okosat és jót mondani. Azt viszont el tudom mondani, nekem mi segített, hogy egy-egy nehéz helyzetben felálljak.

Fernando Viana, a Kisvárda labdarúgója azért részesült megrovásban a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről, mert gólöröme közben megmutatta a mezén lévő feliratot: „Jézushoz tartozom”. Márpedig az MLSZ szabályzata tiltja az ehhez hasonló megnyilvánulásokat.

Valószínűleg az otthoni karanténban eltöltött idő alatt már mindannyiunknak volt legalább egy pár percünk, hogy megálljunk és feltegyük magunknak a kérdést: „Istenem, merre tart az életem?” De vajon megtaláltuk-e már a választ is vagy még keressük azt?
