Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.

Megérkezett a negyedik és egyben utolsó része ennek a nagyböjti elmélkedésünknek. Reméljük, hogy segíthettünk vele Nektek az önvizsgálatban, a lelki fejlődésben, az Isten felé közeledésben.
Hamarosan kezdődik a nagyhét, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk. Ebben a pár sorban ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el, imádkozzunk.
Persze szenvedni nap mint nap szoktunk, így ez mindig aktuális olvasmány lehet.
Folytatjuk a múlt héten megkezdett sorozatunkat! Figyeld meg magad, hogy hogy állsz hozzá másokhoz a környezetedben. Kollégák, közitársak, barátok, házastárs, szülő, bárkiről lehet szó.
Legyen ez része egy nagyböjti elmélyülésnek, vagy a szürke hétköznapokban az Istenhez visszatalálásnak!
Interjú Szabó-Molnár Bálint atyával, a Krisztus Légiója Kongregáció magyarországi vezetőjével. Beszélgetésünk során kiderült, szerinte hogyan lehet megnyerni a mai tinédzser korosztályt, hogy miért tartja rövidnek még a 12 éves papi képzést is, továbbá, hogy a megyei első osztályú labdarúgó karrier sem minden, ami a boldogsághoz kell.
Sok különböző lelki tükör, elmélkedés, gyónásra felkészülés létezik, mi most egy hosszabbat ajánlunk nektek négy részre bontva a következő 4 hétben.
Legyen ez része egy nagyböjti elmélyülésnek, vagy a szürke hétköznapokban az Istenhez visszatalálásnak!
Folytatódik a KV, a 777 kérdés-válasz rovata, ezúttal is Hodász András atya válaszol a kérdéseitekre!
Karl Wallner Alsó-Ausztriában szolgál, a fiatal katolikus “sógoroknál” rendkívül népszerűségnek örvend. Az 54. életévében járó pap szerint a templom a mai társadalom egyetlen helye, ahol az ember igent mondhat a hibáira.
Nem olyan rég vagyok pap, ezért még emlékszem arra a misztikus félelemre, ami körbelengi a gyónást, tudod, ami azt a bizonyos gyomorgörcsöt okozza, mielőtt belépsz a gyóntatószékbe. Ilyesmi kérdések kavarognak benned: Mit fog gondolni rólam? Hogyan fog rám nézni ezek után? Hogy mondjam el neki a legcikibb dolgokat, hogy lehetőleg ne figyeljen fel rá, vagy ne kérdezzen bele? Lehet, hogy mégis inkább a szomszéd kerületbe/városba/országba/bolygóra kellett volna átmennem egy teljesen ismeretlen paphoz? Átkerülve a rács túloldalára, már csak mosolygok ezeken a félelmeken. Azt is elmondom, hogy miért: 3+1 oka van!