Vajon Isten ma is tesz csodákat, ma is cselekszik? Vagy csupán fent ül a Mennyekben, és a lábát lógatva néz le ránk? Egyáltalán, mit nevezhetünk csodának? Szilágyi Anna és Fekete Ági az Úton podcast legújabb adásában olyan történeteket osztanak meg az életükből, mikor Isten csodát tett, mikor az Ő szeretetét, gondviselését élhették át egy kilátástalannak tűnő helyzetben. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról, mentális problémáról vagy anyagi nehézségről, de akár a legegyszerűbb vágyainkról, Isten számára életünk minden területe fontos.
gondviselés
„Ments meg, Uram!”, „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?”, „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Három gondolat ugyanazon szentírási szakaszból, amely számunkra is sokszor aktuális lehet.
…A másik dolog, ami ellen védelemre van szükség, a kísértés.
Ha valaki megtapasztalta már Isten megmentő hatalmát, és megszabadult már a bűn hatalma alól, az még nem jelenti, hogy minden szép és jó. Vannak olyan keresztény csoportok, amelyek azt mondják: megtértél, újjászülettél, semmi gondod többé. Ezeknek írja Pál: aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen! A gonosz nem mond le olyan könnyen arról, ami az övé volt. Megpróbálja visszaszerezni, harcol érte. Ennek az eszköze a kísértés.
Egy aranyos kis történettel kezdem. Tavaly kereszteltem egy három éves kisfiút. a 23. zsoltárról beszéltem, hogy a jó pásztor vigyáz a juhokra, és igyekeztem közvetlen lenni, ezért a gyereknek mondtam: amikor még egész kicsi csecsemő voltál, édesanyád nagyon vigyázott rád, ahogy nagyobb leszel a szüleid továbbra is vigyáznak rád, és még sokan fognak vigyázni, az óvónéni, a tanárok, de mit gondolsz, ha felnőtt leszel, ki fog vigyázni rád? Már majdnem mondtam, hogy van egy pásztorunk, aki egész életünkben vigyáz ránk, amikor a kis srác bemondta: én magam. Majd én vigyázok magamra. Arra gondoltam, hogy ez a kis gyerek is már mennyire magabiztos: majd én, én vigyázok magamra. Hányan gondolják így, és közben nem is sejtik, hogy mennyi veszély fenyegeti őket.