Legnagyobb ünnepünk. Kereszténységünk lényege. A megváltás műve. Húsvét nem egyszerű ünnep, nem csupán a családi együttlétek alkalma, nem jó apropó egy hosszú hétvégére, vagy iskolai szünidőre. Sokkal, de sokkal több ezeknél.

Legnagyobb ünnepünk. Kereszténységünk lényege. A megváltás műve. Húsvét nem egyszerű ünnep, nem csupán a családi együttlétek alkalma, nem jó apropó egy hosszú hétvégére, vagy iskolai szünidőre. Sokkal, de sokkal több ezeknél.
Húsvét a felszabadulásról szól. A feltámadás ünneplése esélyt ad nekünk, hogy kimondjuk: „Igen, Jézus, hiszek!”. Hordozzuk a feltámadás örömét egész éven át!
A napokban kérdezte valaki tőlem, hogy mennyit kell elhinnünk a Bibliában leírt csodákból. Lehet, hogy Jézus nem is művelt természetfeletti dolgokat, csak tudta a gyógymódot a betegségekre (már mondjuk ez önmagában csoda lenne, ha megnézzük, hogy mi mindent gyógyított kétezer évvel megelőzve a modern orvostudományt!) és nem is támadt fel, csak elaludt és felébredt, sőt talán nem is létezett? Akkor itt az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és kijelentsük: amiben a keresztények hisznek nem mese, nem mítosz, és nem is legenda, hanem több pontján tudományosan igazolt, hiteles történet!
Az asszonyok és az apostolok már alig várhatták, hogy elmúljon az ünnep és megtegyék azokat a rituális cselekedeteket az Úr testével, amit pénteken, a sabbat beállta miatt már nem tehettek meg.
Hetek óta tart a nagyböjt, már elhagytuk virágvasárnapot is, pörögnek a hétköznapok, rohan az idő. Egy hét múlva hirtelen azon kaphatjuk majd magunkat, hogy elmúlt húsvét is – és megszeppenve vagy megszokásból ünnepeljük majd Jézus feltámadását, anélkül, hogy átéreztük volna halálának fájdalmát.
Megtaláltad a Megváltót: mész vele az úton, egyik csoda a másikat követi, majd hirtelen paff, minden reményed oda, mert Krisztust elítélik és megfeszítik. Az összes álmod egyik pillanatról a másikra párolog el. Hiába volt minden?
Az ünnepi készülődés előtt zajlott le ez a párbeszéd köztem és két tündéri óvodás kislány között. Míg a felnőttek őrült tempóban vásárolnak, sütnek, takarítanak, addig az apróságoknak egyéb gondjuk sincsen, mint a karácsonyi kívánságlista megfogalmazása. De ki is hozza az ajándékokat? Miért a Jézuskának írunk levelet, és ki is az az Isten?
Az élet kultúráját éljük, melyben az értékek: a fiatalság, az egészség, az élmények hajhászása. Mindenhonnan ezek vesznek bennünket körül… És akkor teljesen váratlanul egyszer csak meghal egy közeli ismerősünk, mi pedig értetlenül állunk az esettel szemben: „sosem gondoltam volna, hogy ez vele is megtörténhet”. Manapság a halállal valahogy nem tudunk mit kezdeni, és a kultúra el akarja velünk hitetni, hogy mi sose halunk meg. Sőt, hogy mi sose leszünk betegek, sose leszünk rákosak, velünk sosem történhet baleset. Mindig csak másokkal.