Dr. Filemon Norberttel, az Axióma Központ kutatási vezetőjével az eutanázia témáját jártuk körbe, amely kiváló szellemi muníciót szolgáltat nekünk, keresztényeknek, ha életpárti álláspontunkat kéne megvédenünk egy vita során. Vértezzük fel magunkat az eutanázia-párti szólamokkal szemben!
Gyakran találkozunk azzal a gondolattal, hogy a szenvedés értelmetlen, céltalan, az eutanázia körüli társadalmi párbeszéd felélénkülésével ráadásul még inkább ez a szemléletmód erősödik meg. Sokszor még hívő emberként sem tudjuk meglátni a szenvedésben rejlő értéket, elfogadva, hogy a nehézségeket Isten valamilyen okból megengedi. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük olyanok életét, akik példaként állhatnak előttünk. Ilyen példa Chiara Luce Badano, egy 18 éves korában elhunyt olasz lány, aki rákbetegségének kezelése során a fájdalomcsillapítást is visszautasította, és Jézussal való mély kapcsolatának köszönhetően élete végéig reményteljes, derűs maradt.
Az elmúlt hónapokban fontos társadalmi kérdéssé vált az eutanázia legalizálása, miután a gyógyíthatatlan betegséggel küzdő Karsai Dániel a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán pereskedik azért, hogy maga dönthessen élete végéről. Fontos feltennünk a kérdést, hogy vajon milyen következményei lehetnek az eutanázia bevezetésének, nem csupán az egyént, hanem az egész társadalmat nézve?
Karsai Dániel alkotmányjogász ügye még mindig aktívan foglalkoztatja a magyar társadalmat, az eutanázia kérdése megosztja a közvéleményt. A helyzetre reagálva keresztény jogászok imalánc szervezésébe kezdtek szenvedő testvéreinkért és az őket kísérőkért; az ő felhívásukat tesszük most közzé.
Az olasz kormány november 6-án, hétfőn állampolgárságot adott egy súlyosan beteg brit csecsemőnek, hogy megakadályozzák, hogy a brit orvosok leválasszák az életfenntartó gépekről, és lehetővé tegyék, hogy a gyermeket Olaszországba szállítsák.
Mi visz arra egy 88 éves, idős hölgyet, hogy ilyen tetoválást varrasson fel magára? Ismerjétek meg Christine történetét, aki egy alkalommal elkeseredettségében öngyilkosságra tett kísérletet, ez a történés végül pedig ráébresztette arra, hogy mennyire értékes az élet.
Az eutanázia körüli viták újból feléledtek, miután előző héten Portugáliában legalizálták az orvosok által asszisztált öngyilkosságot. Gyakori érvként merül fel, hogy az igazi együttérzés az, ha a szenvedő beteget véglegesen megszabadítjuk fájdalmától, így az Egyház tanítása kegyetlen, mert nem veszi figyelembe az egyént, nem biztosítja a méltó halált. De mit mond valójában a Katolikus Egyház erről a kérdésről?
A spanyol parlament alsóháza a csütörtöki ülésén jóváhagyta az eutanázia engedélyezéséről és szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Így, ha azt a felsőház is elfogadja, akkor jövő tavasztól Spanyolország lehet Európa negyedik országa, amely bizonyos esetekben engedélyezi az eutanáziát.
Ahogy az Avvenire című olasz lap beszámol róla, a 41 éves férfi maga kérte a “kegyes halált” arra hivatkozva, hogy hosszú ideje próbál kigyógyulni betegségéből, sikertelenül. Szemle.
Az elmúlt napokban futótűzként terjedt a világhálón a „nagy hír”, hogy Belgiumban végrehajtották az első eutanáziát kiskorú gyermeken, a saját kérésére. Az eutanáziát felügyelő szövetségi bizottság elnöke, úgy nyilatkozott, hogy hasonló eset kizárólag reménytelen esetekben jöhet létre. Itt azonban szeretnék megállni. Hová jutott az a társadalom, ahol a szülő elengedi a gyermeke kezét…? Amikor hagyja, hogy a betegségével küzdő gyermek feladja a küzdelmet. A reménytelenség lesz úrrá rajtuk. Ez történik akkor, amikor a hitet kidobjuk az ablakon…