Neked van kedvenc egyházi éneked? Amelyet mindig vársz az adott ünnepen, és amelynek a sorai mélyen a lelkedbe égtek és minden egyes alkalommal ugyanazt éled át, amikor meghallod? Én három ilyen dalról szeretnék most megemlékezni.
ének
Két éve hallottam először ezt az éneket, de most is megragad belőle egy-egy sor. Lackfi János zseniálisan újraszövegezett több népdalt, melyeket lánya, Johanna énekel. Gyönyörű a megvalósítás, de már az alapötlet is zseniális: zsoltárokat írni a magyar népdalokra.
Adventus Domini – az Úr eljövetele. Várakozás, előkészület karácsonyra, az öreg esték időszaka, amikor jobb esetben is csak fél ötig van világos. Adventi naptárt és adventi koszorút készítünk vagy veszünk, visszaszámolunk, egyre rövidülnek a napok karácsony felé.
„Aki énekel, kétszeresen imádkozik!” avagy, hogy klasszika-filológus barátaim felé is tegyek egy gesztust: „Bis orat qui bene cantat” cseng sokunk számára ismerősen a Szent Ágostonnak tulajdonított idézet. Az eredetiben bizony a „jól” szócska is szerepel.
Egy ének, egy üzenet, több csodás megvalósításban. A Krisztus feltámadott kezdetű XIII. századból származó ének évszázadok óta csendül fel a húsvéti időszakban a templomokban, most azonban új köntöst kapott méghozzá nem is egyet.
Összesen hétezer diák énekelte a Kézfogás című dalt a Parlament előtt a Kossuth-díjas énekes-zeneszerző, Szarka Tamás vezényletével.
A Brigham Young University férfikórusa az USA legnagyobb egyetemi kórusa. Előadásaikat nemcsak a magas zenei minőség, de a különleges látvány is kivételessé teszi. Ebben a dalban egy imádságot énekelnek el, amely magyarra fordítva így hangzik:
Nekem még mind a mai napig kihívás fiammal “játszani”. Gondolom még egy darabig így is lesz. Általában öt percig bírom egyhuzamban, ezért kreatív agyamat használva kitaláltam egy-két indoor játékot, amivel gyorsabban és talán értelmesebben is telik az idő mindkettőnk számára. Remélem a sok lelki bejegyzés mellé elfér egy #praktikus AFB rész is. Voilá