Évente több ezer megmagyarázhatatlan gyógyulásról számolnak be a franciaországi Lourdes-ban található Mária-kegyhelyen. A csodás felépüléseket jó pár szakember érdeklődéssel figyeli, így tett többek között a nem hívő Luc Montagnier, francia orvos is.
Francis S. Collins amerikai biokémikus és genetikus 2006-ban kiadott könyvében (Language of God, magyarul dr. Molnár Csaba fordításban: Isten ábécéje) részletesen tárgyalja a csodának mint jelenségnek tudománnyal való viszonyát. Elmondása szerint a könyv megírásakor elsődleges célja a tudományos és vallásos világkép kibékítése volt.
A Szentlelket mindannyian ismerjük. Hiszen nélküle lehetetlen volna Isten felé fordulnunk: „lelkünk csendes Vendége”, ahogy Szent Ágoston ír Róla, a szívünkben él, vezet bennünket az imádságban, segít értelmezni a Szentírást, a lelkiismeretünkön keresztül szól hozzánk, élteti és vezeti az egyházat, és jelen van a szentségekben.
De ez a Szentléleknek csak az egyik arca. És ahogy Jézus végtelenül mély és összetett jellemét sem lehet egyszerűen „kegyelmes és szerető” Istenként bemutatni, a Szentlelket sem lehet csupán a fenti tulajdonságai alapján igazán megismerni. Ő ugyanis sokkal több ennél. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a Lélek egy másik arcát, ami talán közelebb visz bennünket pünkösd valódi jelentőségének megértéséhez.
Egyik legnagyobb közhely, de “a mai rohanó világban” nagyon nehezen vesszük észre az apró szépségeket, kisebb-nagyobb csodákat. Pedig olyan fontos lenne, annyira megváltoztatná a hozzáállásunkat a dolgokhoz, az élethez, a környezetünkhöz, az ismerőseinkhez. Egy íródó blogbejegyzés előtt engedjétek meg, hogy megosszuk veletek Reményik Sándor csodaszép versét!
