Egyik legnagyobb közhely, de “a mai rohanó világban” nagyon nehezen vesszük észre az apró szépségeket, kisebb-nagyobb csodákat. Pedig olyan fontos lenne, annyira megváltoztatná a hozzáállásunkat a dolgokhoz, az élethez, a környezetünkhöz, az ismerőseinkhez. Egy íródó blogbejegyzés előtt engedjétek meg, hogy megosszuk veletek Reményik Sándor csodaszép versét!
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
hirdetésTedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
Képek: Hegedüs Márton
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás