A Lánygyermekek világnapja alkalmából online kerekasztal-beszélgetésben vett részt Frivaldszky Edit, a krízishelyzetben lévő kismamákat segítő Együtt az Életért Egyesület vezetője, Skrabski Fruzsina, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom elnöke és Papp Miklós görögkatolikus pap, a csalad.hu szervezésében. A beszélgetésben szó esett a családi minták követéséről, a gyermekvállalás halogatásáról és arról, hogy mi a férfiak és a nők felelőssége a családalapításban.
„Nem tudják, mit cselekszenek” – nagyjából így tudnám összefoglalni, hogyan gondolok ma arra, hogy kiskoromban elváltak a szüleim. Bár jórészt már feldolgoztam ezt a traumát, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen életesemény minden egyes elvált szülő gyerekére egy életre hatással van. Istennek azonban van hatalma meggyógyítani a fájdalmat.
A fiatalok pápájának, Szent II. János Pálnak sok értékes imádságot köszönhetünk. Ezúttal a családokért mondott fohászát osztjuk meg.
Igyekszem minden jegyesoktatásba belecsempészni a május 22-én ünnepelt szentünknek, Szent Ritának a karizmáját, életét. Olaszország Umbria tartományából származik a lehetetlen helyzetek megoldója, égi közbenjárója.
Május 15-ét 1994-ben nyilvánította az ENSZ a család nemzetközi napjává. De talán sokkal inkább mondhatjuk azt, hogy minden nap ünnep, amelyet családjainkkal tölthetünk. Mégis, néha jó megállni egy-egy ilyen jeles napon és családjainkra gondolni. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzet miatt túl sokat vagy éppen túl keveset voltunk velük az utóbbi hetekben.
Akiket Isten szerzetesi életre hívott, gyakran mondják, hogy ez a hívás nagyon személyes és egyedülálló, és hálásak minden támogatásért, amit a családjuk nyújt nekik. De egy olyan vérszerinti testvér, aki pontosan érti, hogy mit jelent Isten és embertársaink szolgálatának szentelni az életünket, különösen nagy segítség.
Napokon belül az egész ország területét feloldhatják a kijárási korlátozás alól, beleértve a fővárost is. Sokan vártak már erre, de vagyunk néhányan olyanok is, akik hiányolni fogják azokat a lehetőségeket, amiket az otthonlét nyújtott. A most megtapasztalt jó dolgokat hiszem, hogy tudatosan átmenthetjük arra az időre is, amikor visszaáll az életünk olyannak, amilyennek korábban megszoktuk.
Ahogy belenézek a tükörbe semmi mást nem látok, csak a hatalmas karikákat a szemem alatt. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon fáradt. És mintha a csukott fürdőszoba ajtó egy cseppet se tompítana a gyereksíráson… Lehet azért, mert most már az agyamban is csak az órák óta tartó ordítást hallom.