Napokon belül az egész ország területét feloldhatják a kijárási korlátozás alól, beleértve a fővárost is. Sokan vártak már erre, de vagyunk néhányan olyanok is, akik hiányolni fogják azokat a lehetőségeket, amiket az otthonlét nyújtott. A most megtapasztalt jó dolgokat hiszem, hogy tudatosan átmenthetjük arra az időre is, amikor visszaáll az életünk olyannak, amilyennek korábban megszoktuk.
- Több idő Istennel kettesben
Bár az elmúlt hetekben jócskán megcsappant a közösségi istentiszteltek száma – zoomos házicsoportok ide, online gyülekezeti alkalmak oda – arra remek időszak volt, hogy megtanuljunk több időt lenni a belső szobánkban a Teremtőnkkel. Ez a kettesben töltött idő semmivel nem pótolható! Legyen akár hosszabb ima, akár az Igén való gondolkodás vagy bármilyen más módja a közös időnek, ez olyasmi, amit a szokványos hétköznapokon is jó lenne rendszeresíteni – nem letudva öt percben a reggeli kávé mellett.
- Minőségi idő a családunkkal
A karanténidő egyik legnagyobb ajándéka volt sokunk számára, hogy együtt sokkal több időt tölthettünk a családunkkal, mint általában. Ez persze okozhat feszültséget is, de a szeretet mélyebb szintjét is átélhetjük, amikor a konfliktusokon túljutunk. Nekem van olyan családtagom, akivel, bár nem egy lakásban voltunk az elmúlt hetek alatt, lett egy fix napunk, amikor minden héten felhívjuk egymást – ez is olyasmi, ami a karantén után megmarad és kiterjeszthető más kapcsolatokra is!
- Amikor csak lehet, irány a természet!
Bevallom, korábban nem tartozott a kedvenc hobbijaim közé a túrázás, de ez átértékelődött, amikor hosszú ideig a négy fal között kellett lennem. A természet feltölti a lelket – sokáig csak egy szép gondolatnak tartottam ezt, de jó megtapasztalni, hogy valóban így van! Nem véletlen: ilyenkor csupa olyan élőlény vesz körül minket, amelyeket Isten teremtett és nem kell mást tennünk, csak magunkba szívni ennek a harmóniáját. Készíthetünk listát is, hova fogunk ellátogatni a következő hétvégéken, ahol még nem voltunk!
- Lelassulás
Néha a nagy pörgésben észre sem vettük, hogy ez nem tesz jót, sem fizikailag, sem mentálisan, mert megszoktuk, hogy ez az életünk. Aztán jött a járvány és a legtöbb program kiesett, nem beszélve arról, mennyi időnk felszabadult, hogy nem kellett ingázni naponta. A lelassulásban sok mindent felismerhet az ember. Például azt, hogy nem feltétlenül hatékonyabb, ha mindent egyszerre akarunk párhuzamosan csinálni, az imaéletben pedig akár azt, hányszor sürgetjük Istent is, hogy gyerünk, cselekedjen már, nem érünk rá. Van az, hogy nem kérünk semmit, csak Vele vagyunk. Legyenek tudatosan lelassulós napjaink/óráink továbbra is!
hirdetés- Új dolgok kipróbálása
A végén már számolni sem tudtam, hány ismerősöm osztotta meg, hogy kenyeret sütött, kertet rendezett, megtanult kötni, hímezni, kipróbált egy új nyelvet és még sorolhatnám. Az új dolgok mindenképp jó hatással vannak ránk, frissítenek és kitágítják a korlátainkat. Ez a változatosság megteremthető a sima hétköznapokon is, még ha nem is jut rá annyi idő, mint eddig. Ha elkezdtünk valamit és kiderült, hogy jól vagyunk benne és örömöt okoz, miért ne tehetnénk rendszeresen?
+1 Jobban figyelni egymásra
„Vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra!” – a csapból is ezt folyt a médiában az utóbbi időszakban, de azt tapasztaltam, az emberek jó része meg is fogadta. Akár többször hívtuk fel az idős rokonainkat vagy vásároltunk be a szomszédnak, akár felkerestük a rég nem látott barátainkat, hogy a hogylétük felől érdeklődjünk – mindezek olyan szokások, amelyeket bátran megőrizhetünk a járvány elmúltával is. Kinézni a saját problémák burkából és észrevenni a másik szükségleteit, több mint felszabadító!
Kép: Pexels.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás