Újabb vendégírás érkezett szerkesztőségünkbe, ezúttal Baranyi Tamás háromgyermekes családapa tisztelt meg bennünket – és benneteket – gondolataival. Vajon tanítványai tudunk lenni egymásnak? Látják rajtunk keresztényeken, hogy testvérei vagyunk egymásnak?
A hitben járó házaspárok számára már-már magától értetődő, hogy vasárnap lehetőség szerint együtt mennek el szentmisére – vagy épp istentiszteletre. Azoknál – így például nálunk is – akik még nem kötötték össze életüket, már közel sem ilyen egyértelmű a döntés, pedig hitéleti és párkapcsolati szempontból is ajánlott!
Arra bátorítalak, hogy ha van autód, akkor használd arra is, hogy tanúságot tegyél Krisztusról! Ennek egyik legnépszerűbb módja egy kis matrica – nagy jelentéssel!
Anyukának lenni nehéz feladat. Jó anyukának lenni azonban talán az élet egyik legnehezebb kihívása.
Túl vagyunk már a szent háromnap szertartásain, a feltámadás ünneplésén és már talán a húsvéti ebédeket is kipihentük. Ez az időszak számomra lelki feltöltődéssel is jár, idén viszont két tragédia is beárnyékolta ezt az ünnepi hetet.
Egy novella a feltámadásról. Kicsit másként, mint megszoktuk, de Princzinger Anna vendégszerzőnk írásából az is kiderül, hogy miért sírhat egy ember, ha találkozik egy kislánnyal és egy galambbal.
Sokszor érkeztem meg úgy a nagyszombati vigíliára, hogy most bizony egy jó hosszú szentmise vár majd ránk. Mégis, már gyerekként éreztem, hogy nem csak a hosszúsága miatt különös ez az este. Felnőttként pedig kifejezetten érzem, hogy mennyi ajándéka van az év leggyönyörűbb éjszakájának.
Vajon egy átlagos ember hány bűnt követ el élete során? Ezen még soha nem gondolkoztam el, de a vasárnapi szentmisén egy kis „matekozással” nagy szám jött ki. Jézus ezeket a terheket is vitte a vállán és miután elesett a kereszttel, mindig felállt. A nagyböjtben különösen is fontos tudatosítanom magamban, hogy ha elesek, akkor álljak is fel!